Végre! Ez az egyik kedvenc regénytípusom, amikor múlt és jelen – úgy száz év különbséggel -, egymás mellett, összekeveredve, egymást kiegészítve, magyarázva játszódik. Fiona Davis regényében is szerencsés ez a párhuzamos dramaturgia. És a múltbeli szál ráadásul bővelkedik információban, ami (netes)…
