Nem tudtam ellenállni Laurie R. King Rejtély a Riviérán című könyvének, főként azért, mert az alcím (Sherlock Holmes és Mary Russell nyomoz) igazi hiánypótlást ígért.

Önök is kedvelik a klasszikus detektívtörténeteket, de unják már Sherlock Holmes-t? Vagy nem is unják, inkább csak sokallják a tesztoszteront, amivel Conan Doyle feltöltötte történeteit? (Lehet, hogy Sir Arthur nem számolt azzal, hogy könyveit hölgyek is szívesen olvassák majd, pedig nélkülünk nem lenne ennyire sikeres…)

A nagy detektív nyomozásaiban csak olykor-olykor bukkan fel egy-egy női alak, pedig Sherlock életében igenis akadnak asszonyok. Nincsenek sokan, és igen rövid szerepeket kapnak élete regényében, de azért mégiscsak jelen vannak.

Akkor lássuk, kik ők?

Itt van rögtön Mrs. Hudson, Holmes házvezetőnője. Kettejük kapcsolata nem teljesen felhőtlen, azaz a legfőképpen egymás agyára mennek. (Ezt, mondjuk, nem is csodálom, a világhírű detektív engem seperc alatt kikészített volna idegileg...) Ehhez képest Mrs. Hudson egész jól tudja kezelni lakóját és/vagy háziurát.  

Aztán itt a nagy szerelme: Irene Adler. Ez így nem pontos, mert az eredeti írások közül mindössze egyetlen egyben bukkan fel alakja, a Botrány Bohémiában című novellában. De ott aztán rendesen helyre teszi a nagy detektívet, ugyanis túljár az eszén. A későbbiekben már mint A Nő-ként utal vissza hősünk személyére. Ez alapján persze a filmesek vérszemet kaptak, és azonnal Holmes nagy – és egyetlen - szerelmeként szerepeltették Irene-t. Nem is csoda, a mozivásznon jobban mutat a történet, ha szoknya is keveredik a nadrágok közé. A különböző adaptációkban eltérő szerepet kap; ha kíváncsiak arra, milyen arcát mutatja éppen, akkor készüljenek hosszas filmnézésre. (Nagyon ajánlom Robert Downey Jr. filmjeit, melyekben – végre! – a humor is szóhoz jut, valamint a Benedict Cumberbatch fémjelezte sorozatot a sok-sok egyéb változat közül!)

És itt meg is állhatunk a felsorolással. Azaz állhatnánk, ha…

Ha Laurie R. King nem folytatta volna a hős történeteit. De megtette, és 2021-es első magyar megjelenésük óta a nagy detektív kalandjai ismét beterítik a krimiponyvát.

Mrs. King női szerzőként ugyanis tökéletese ráérzett arra, hogy bizony kevés a nőnem a történetekben, és hogy garanciát kapjunk arra, ezentúl nem lesz hiányérzetünk, feleséget kerít Holmes mellé. Ami ugyan – ismerve személyiségét - totálisan valószínűtlen, de történhetnek csodák (sőt, hogy magát a mestert idézzem: ,,Ha kizártál minden lehetetlent, akkor bármennyire valószínűtlen, ami maradt, az az igazság.”), elég az hozzá, hogy a méhészkedésbe visszavonulni készülő nyomozó előbb felfogad egy női tanoncot, aztán el is veszi feleségül. Legalább ezentúl nem egyedül kell megoldania a rejtélyeket. Mary Russel simán lehetne jól meggondolt, erősen késleltetett lánya is, de a szív rendszeresen szembeszáll az ésszel, és ők ketten összeházasodnak. Mivel a sorozat (igen, igen, sorozatban olvashatják majd a történeteket) második darabjával kezdtem az olvasást, kettejük összemelegedését még nem ismerem, ugyanis valamiért már megint sikerült a kiadóknak összekeverni a sorrendet. (Harry Hole óta ugyan rákészülhettünk, hogy nem az első résszel fogjuk kezdeni az olvasást, de sebaj, legfeljebb utólag kerülnek a helyére a dolgok.)

Mary Russell nem akármilyen nőszemély; boldogan mászkál egyedül a világban; autót vezet, sőt, még vízi sízni sem átall, csakhogy bebizonyítsa, ő nem egy szokványos kékharisnya. Biztos abban, hogy ha valamilyen rejtélynek akad a nyomára, akkor Sherlock is előbb utóbb felbukkan, hogy együtt oldják meg az esetet. Na, nem mintha Mary segítségre szorulna, bizonyos helyzetekben bátrabban viselkedik, mint nagyhírű társa, és eszére sem lehet semmilyen panasz.

1925 forró nyarán érkezik meg a francia Riviérára, és onnan ruccan át Monacoba, hogy megkeresse Mrs. Hudsont, a házvezetőnőjüket, aki hosszas „kimenőt” kapott Holmes-tól. Az idős hölgynek titkai vannak, és a bűn sem áll tőle távol, így nem csoda, ha a nagy nyomozó is előbukkan a messzi Erdélyből, ahol holmi rosszhírű vámpírok után koslat. Ebben a korszakban Monaco még nem az, aminek ma ismerjük; nyáron kihalt a forróság miatt, és a kaszinók még nem indultak be igazán. Laurie R. King elmeséli, hogy három erős nőnek köszönhető a hercegség felvirágzása, akik - hercegi férjük távollétét kihasználva - átvezették a modern korba ezt a miniállamot.

A rejtély ezúttal egy emigráns orosz gróf személyében bukkan fel, aki a Romanovok pénzügyeit intézte, és intézi ma is – a maga módján. Bejön a képbe egy szobrászművész, aki bronzra specializálódott, és szívesen mutatja be az öntés folyamatát azoknak, akik képesek kibírni a kemencék perzselő forróságát az egyébként sem hűvös nyári napokon (annyira hiteles a leírás, hogy ez csakis szerzői tapasztalaton alapulhat). És Mrs. Hudson is bajba kerül, amikor is nappalijában egy halott fiatalembert találnak. Mivel az asszony nem túlságosan közlékeny, Marynek kell kiderítenie, mi is történt valójában. Arra persze számíthat a fiatalasszony, hogy a babérokat nem egyedül fogja learatni…

Jó krimiszerzőhöz méltóan Laurie R.King alapos történelmi és egyéb háttértanulmányokat végzett, így – a fikciótól és magától a történettől eltekintve - meglepően hiteles képet kapunk a 20. század elejének Európájáról.

Mary Russel történeteire éppúgy rá lehet kapni, mint Agatha Raisinre, és legalább olyan hosszú a sorozat is; a mostanáig megjelent három kötet mellé még van 17 lefordítandó. (Sőt, Laurie R. King még két krimisorozatot is írt!) Így aztán, ha elnyeri tetszésüket, akkor dúskálhatnak az olvasnivalóban. Már ha a kiadók is így gondolják…