Nehezen lehetne elképzelni annál meghittebb közös szórakozást, mint amikor egy nagyszülő mesél vagy könyvet olvas az unokájának. Egy majdnem kilencéves boldog felmenőjeként ezt tapasztalatból mondom. Azt olvasóimnak - remélem - nem kell bizonygatnom, mennyire fontos ez a gyermek szellemi épülése szempontjából, és akkor is jó elfoglaltság (na, meg lehetőség némi nyugalom megteremtésére!), ha a kölök nem akar olvasni, hiszen mesét hallgatni viszont ki nem szeretne?! Úgyhogy kedves Nagyszülők! Keressék meg azt a bizonyos színészi vénát önmagukban (higgyék el, mindenkinek van olyan), és keltsék életre a hősöket! 

Nem várható el mindenkitől, hogy kiismerje magát a gyermekkönyv-kiadás berkeiben; túl sok az önmagát csilli-villi külsővel kínáló olvasmány, és a belbecs gyakorta e mögött csak kullog... Nemcsak sokat olvasok az unokámnak, de három éve (Tá-dám! Ez itt a reklám helye!) - lelkes közreműködőkkel megtámogatva – szerkesztek egy könyvajánló blogot, nevezetesen a KuckóKönyvtárat, elsősorban gyerekeknek, de a hátsó szándék sem titkos, azaz a szülőknek is segíteni akarunk az olvasmányok kiválasztásában. Ezalatt az idő alatt rengeteg kiváló gyerekkönyvet olvastam, és úgy gondoltam, néhány válogatott élményemet megosztom Önökkel (sőt, ha jobban belegondolok, sokkal több jó ifjúsági regényt olvastam, mint ahány felnőttet…).

Sokat gondolkodtam azon, melyik könyvvel kezdjem ezt az egészet, és arra jutottam, hogy erre nem is találhatnék alkalmasabbat, mint a David Walliams-t és a Gengszter nagyit. Tartalmi ismertetőt ezen a fórumon ne várjanak, arra ott a Kuckókönyvtár, és a könyv ajánlója: https://kuckokonyvtar.blog.hu/2020/05/01/david_walliams_gengszter_nagyi_779.

Sajnos, nem azt a kort éljük, amiben az utódok a szociális fejlődés folyományaként alapból felnéznek az elődökre, de ez a regény pompás alkalmat kínál arra, hogy meglebegtessük: a nagyik sem feltétlenül unalmas és káposztaszagú lények, hanem lehetnek akár szuperhősök is; esetünkben rejtélyes és agyafúrt tolvajok. (Kristóffal azóta is mindenütt keressük a fekete macskákat, mióta tudjuk, hogy az ominózus hölgy ezen az álnéven tevékenykedett.) Ben, a 11 éves főszereplő nagymamája ugyanis éjszakánként álruhát ölt, és betörni indul. Nem is akárhová, hanem a londoni Towerbe, és egyenesen a koronaékszereket célozza meg. No, nem mintha meg akarná tartani magának, eladni meg, tudjuk, lehetetlen. Ebben az egészben maga az akció a lényeg, meg a logisztika. Unoka és a nagyi együtt indul a vadászatra, és ez alkalmat ad Beninek arra, hogy legyen miért felnéznie az idős hölgyre, nekünk pedig arra, hogy kicsit körülnézzünk a Towerben. Ezt nem véletlenül emelem ki, ugyanis az olvasás nem valamiféle végtelenített történet. Olykor be lehet csukni a könyvet, és megnyitni az Internetet és a Google-t, ott rákeresni a királyi lakhelyre és az ékszerekre is.

Némi társadalomismeretre is kiváló lehetőséget nyújt: ugyan nem kell feltétlenül kiselőadást tartani az alkotmányos monarchia mibenlétéről (bár lebutított formában ez is belefér), de nem árt, ha tudja a gyerek, hogy királyok és királynők ma sem csak a mesében élnek. És ezzel máris elindultunk azon az úton, hogy unokánkkal közös titkaink legyenek…

Beni, mint mondtam, 11 éves, és létezik egy olyan íratlan szabály, hogy a könyv olvasóit is a főhős korosztályából kell „beválogatni”, de ez nem a Szentírás, úgyhogy ezt nyugodtan mérlegeljék saját unokájuk mentális képességeinek ismeretében.

Nekem csak a regény végével volt problémám, méghozzá hatalmas, mert bármennyire szórakoztató és szellemes (mondhatnám, hogy vicces a könyv, de akkor degradálnám a szerző kellemes humorát) a Gengszter Nagyi azért tartogat egy kellemetlen csavart. Ugyanis a nagyi meghal a végén, éppen ezért hetekig halogattam az utolsó oldalak felolvasását. Kristóf nem is akarta elfogadni ezt a végkifejletet, és hálát adok a szerzőnek, hogy megírta a folytatást is, amivel eljött a feloldozás. Bár majdnem olyan kényszerhelyzetben volt, mint Sir Arthur Conan Doyle, de nem támasztotta fel az öreg hölgyet, helyette egyenesen a királynőre osztotta a szupertolvaj szerepét. Ennél én sem tudtam volna jobbat kitalálni!

(A rövid összefoglalót itt találják: https://kuckokonyvtar.blog.hu/2023/08/25/david_walliams_gengszter_nagyi_ujra_lecsap_905)

És ha idáig csak a Towerrel ismerkedtünk London látványosságai közül, akkor most irány a Wembley, a British Museum és Mme Tussauds Panoptikuma. Kellően nyitott gyermeki elmék számára akár II. Erzsébetről is lehet néhány szót ejteni; ha más nem, akkor a kutyák és lovak iránti szeretete biztosan nyitott fülekre talál, de ki ne hagyják a dorgikat a meséből!

Szóval, ha szórakoztatni szeretnék unokájukat, akkor készüljenek, mert összetett a feladat. És mindez nem ad felmentést az alól, hogy időnként beálljanak a focicsapatba, vagy éppen a kézilabdakapuba. Az alól sem mentesít, hogy sacc per kb ismerjék a Forma-1-es futamok eredményeit, vagy éppen az angol és spanyol bajnoki tabellát.

Nekem szerencsém van; uncsim már két éve önállóan is olvas (sőt, még a barátnőjét is azért választotta, mert vele lehet könyvekről beszélgetni), így garantálni tudom, hogy a következő ajánlómat az ő polcáról emelem majd le…