Berg Judit képes minden korosztályt lenyűgözni, mindenkinek egyformán élvezetesen mesélni. Hogy ezt hogy csinálja? Hát, ez egy nagy titok, csodás adottság, aminek ő birtokában van.
Nem akarok minden egyes könyvére kitérni; most érjék be azzal a három darabbal, ami – szerintem – a leginkább bizonyítja ezt a különleges képességét.
Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy egy témáról három bőrt húz le, amikor a Középkorral, abból is a Mátyás-templommal foglalkozik, de inkább három remekül konstruált, egymásra építkező történetet olvashatunk a Két kis dinó a középkorban, A holló gyűrűje és Az őrzők című köteteiben.
De kezdjük a dinókkal. Nem, nem megyünk vissza a triászba (bár ott is játszódik egy történet), hanem a középkorban követjük kalandjaikat – persze Berg Judit által, aki remekül rátalált ezekre a nagyon szerethető mini lényekre, akik – kissé óvatlanul – közlekednek téren és időn át, hogy bemutassanak egy-egy történelmi korszakot a kicsiknek. Mert a sorozat darabjai három-öt éveseknek szólnak, ahol Trikó és Nyamm cuki (nem pejoratív értelemben!) esetlenséggel téblábol és ismerkedik a világgal; esetünkben a középkori Budával. Nem történik itt semmi különleges, csupán egy csipetnyi ismeretet közvetít ennek a korszaknak a hétköznapjairól. Mégis, biztos vagyok abban, hogy kevés olyan kisfiú akad ezután, aki ne szeretne lovag lenni Budán, olyan kislány, aki királykisasszony, és mindkét nem részt akar venni a híres kutyavásáron.
A holló gyűrűje ennél már sokkal konkrétabb. Pontosabban megismertet minket a Mátyás-templom „lakóival”, legyenek azok akár élők vagy holtak, konkrét személyek vagy éppen kitaláltak, állatok vagy emberek. A történetről csak annyit mondanék, hogy hatalmas vihar támad, és egy villámcsapás miatt Mátyás, a holló kiejti csőréből a király gyűrűjét, ami persze elgurul, és nem könnyű megtalálni. Viszont ha nem kerül elő, akkor a templomban valamennyi szobor-állat végleg elveszti halhatatlanságát, ami most csak annyi ideig tart, míg megbeszélhetik a teendőket. Egyvalaki marad élő az éjfél elmúltával: Bodza, a kiskutya, aki III. Béla király és Anna királyné (vagy nem...) sírját őrzi. Ahogy a gyerekeknek szóló ajánlóban, itt sem folytatom tovább. Olvassák el! Gyönyörű mese ez, ami tényleg megmelengeti az ember szívét, és a gyerekek pedig őszintén drukkolnak Bodzának. Hogy miért is? Azért, hogy visszatérhessen a sírhoz? Vagy éppen azért, hogy új gazdájával együtt élvezze az életet? Eldöntendő, de csak egy választás lehetséges, ami bármi lesz is, egy kicsit biztosan fájni fog. A templom díszítőelemein kívül sok mindent megmutat ez a történet, és olyan érzelmeket közvetít, amiket csak a valóban jó mesék tudnak előhívni. Az ajánlott korosztály? Leszámítva az én kibuggyanó könnyeimet, az 5-8 évesek még hisznek a mesékben, és – remélem – gazdagodnak is általuk.
Az őrzők már igazi nagy falat. Létezik egy íratlan szabály, hogy az olvasók ugyanabba a korosztályba tartozzanak, amibe a könyv főhősei. Ebben az esetben ezt kicsit módosítanám: bár szereplői 10-dikesek, 10-12 éves kortól már igazán élvezetes olvasmány sok-sok információval.
A történetben egy osztálynyi kamasz szabadul rá a templomra, hogy a megszerzett ismeretekből – kiegészítve azokat akár az internetről nyert anyagokkal – csapatonként egy-egy projektmunkával álljanak elő. Gondolhatják, hogy ez nem mindenkit hoz lázba; az osztály nagymenője kísértetlesre indul a haverjaival, az egyik kislány (a könyv főszereplője) pedig édesanyját szeretné megkeresni, aki eltűnt. Nyomozása szorosan kapcsolódik a templomhoz, a Várnegyedhez és a Szent Koronához. Nem véletlenül egy oknyomozó riporter lánya, alaposan utánajár mindennek. A sztorit nem folytatom, ajánlóját és kicsit többet az izgalmakról itt megtalálják: https://konyvklub50plusz.blog.hu/2025/04/16/berg_judit_okos_tinikrimijei
Nagyon messzire kellene mennünk a történelemben, hogy olyat találjunk, aminek ne lenne előtörténete. Ilyenre nem is vállakoznék. És tudom én is, hogy a mai Mátyás-templomon alig találunk valamit is az eredeti 14. századi épületből, hiszen jobbára csak Schulek Frigyes 19. századi elképzeléseinek megvalósulását csodálhatjuk, de mégiscsak egy eredetileg román stílusú templomról beszélünk. Hányattatásáról, többszöri pusztulásáról sem szeretnék szólni, de nézzenek utána, tökéletesen tükrözi sorsunkat, ahogy a Várnegyed, a templom és a korona is. Kész kis történelemlecke – már ha kedvük van hozzá. Ha kisebbeknek olvassák a könyvet, készüljenek arra, hogy gyakran kell átlényegülniük, és történelemtanár-üzemmódban közvetíteni a felmerülő tényeket. Segítséget viszont kapnak hozzá, mivel a szerző bőséges jegyzetanyagot is mellékelt. Akár ezt használják, akár saját tudásukat, a gyerek nem jár rosszul.
De azt még had’ tegyen hozzá, hogy meglepődnék, ha olvasás után (vagy közben) nem támadna kedvük egy jó kis sétához. Más szemmel fogják nézni Budapest legfőbb nevezetességét, és – remélem – társuk is akad a kalandozáshoz a lelkes hallgató személyében. És maradjunk a realitásoknál: nem kell kihagyni a kütyüket, hiszen éppen, hogy rá lehet ébreszteni a serdülő korosztályt, hogy lehet azokat értelmesen is használni.
