Bemutatom Önöknek a tinikrimik új eddig koronázatlan (bár díjazott) királynőjét: Mészöly Ágnest. Bár én egy felnőtt izgalom-csomag három darabja kapcsán ismerkedtem meg vele, de ebben a rovatban a Hanga és Várkony című kötetét mutatom be. A történetek a műfajhoz méltóan izgalmasak és olykor kifejezetten feszültek, mégis egyfajta gyermeki derű lengi be őket, amitől a kisebbek számára is igazán élvezetes és humoros olvasmányok. Külön ki kell emelnem a kislány: Hanga - az állatvilágból kölcsönzött – hasonlatait, amik annyira találóak és egyediek, hogy nekem is kedvem támadt alkalmazni ezeket (a copyright természetesen a szerzőé!!!).

Feltétlenül javaslom, hogy ha a gyerek a kezébe veszi ezt a könyvet, mindenképpen álljanak mellette, mivel Mészöly Ágnes – egyáltalán nem veszélytelen - emberkísérletekkel aspirál. Nem a történeteket fogom itt elmesélni Önöknek (ezeket megtalálják a „Ha kell egy jó gyerekkönyv" rovatban), csak a témákat, és Önökre bízom, elolvassák-e a regénykéket, viszont nagyon javaslom, mert akkor is remekül fognak szórakozni, ha éppenséggel kinőttek már a tinikorból.

Az első (Hanga és a lényegrablók) tűnik nekem a leginkább futurisztikusnak. A felvetés az, hogy az emberi érzelmek egyfajta energiával töltik fel a szeretett tárgyakat. A kísérlet pedig arra irányul: ki lehet-e nyerni ezt, és át lehet-e alakítani hasznosítható energiává. Manapság, amikor ezen a téren szinte tobzódunk az alternatívákban, tulajdonképpen nem is olyan elképzelhetetlen ez az egész - bár ehhez azért kellően nyitott képzelet szükségeltetik. Ha Önök szerint ez teljesen légből kapott, és olyan távol áll a valóságtól, mint az a bizonyos magyar település a kereszténység bölcsőjétől, akkor sem felesleges beszélgetni például arról, hogy a haszonszerzés érdekében mire nem vagyunk képesek mi, emberek. Ha nem lenne az a kis ravasz: a lelkifurdalás, meg a félelem, és persze nem lenne két kiváló ifjú nyomozónk, akkor itt rosszabbra is fordulhatnának a dolgok.

A második könyv (Tavaszi divatőrület) alapötlete már mindenki számára ismerős: hogyan befolyásolják a drogok az emberi viselkedést. Lehet, hogy úgy gondolják: korai még erről egy ötödikessel beszélni, de higgyék el, hallottak ők már ilyesmiről, és jobb, ha velünk beszélgetnek (és kérdezősködnek!), mint hogy hamis képet rögzítsenek magukban. A „beetetés” itt is úgy zajlik, mint a nagyvilágban, bár esetünkben nem is tudják a delikvensek, hogy drogot fogyasztanak, hiszen az egy ínycsiklandó édesség formájában kerül hozzájuk, márpedig ki tudna ellenállni némi finomságnak?! Szerencsére Hanga igen, mivel mandulaallergiás a lelkem (méghozzá négykeresztes), Várkony pedig készül az országos dzsúdóversenyre, és egy dekát sem szabad híznia, ha nem akar felsőbb súlycsoportba kerülni, ahol esélye sem lenne győzelemre. A szer hatására a többi gyerek őrült vásárlásba kezd; (enyhén szólva) túlárazott relikviákat kívánnak meg, és megszerzésükért adósságba is sodorják magukat. Ismerős? Nem is kellenek hozzá drogok, hogy besétáljunk ebbe az utcába. A kábítószerek mellett ezt a vásárlás-témát sem árt kibeszélni a gyerekekkel, különben a mi pénztárcánk fogja bánni, de kitérhetünk arra is, hogy nem minden arany, ami annak látszik.

Mondanám, hogy ennél triviálisabb (és jelentéktelenebb) a következő történet (Várkony és a könyvtár réme) alapja – ha nem a felejtésről beszélnénk. Hogy tényleg létezik-e olyan látványelem, ami emlékezetkiesést okoz, azt nem tudom, de fajtánkat ismerve nem tartom kizártnak, hogy vannak erre irányuló kísérletek. Aztán itt is szóba kerül a haszon, valamint az, hogy a kísérleti alanyok értéktelenek, és akkor már értik, miért kell ezt is alaposan átbeszélni. Plusz itt vannak még a számítógépes programok és az információhordozók. De ezekről viszont lehet, hogy Önök fognak tanulni az unkájuktól.

A következő esetben (Veszélyes vakáció) a főgonosz hét kis norvég erdei macskakölyök. Persze csak az emberek után, akik ezeket a cuki kis lényeket használják arra, hogy fertőzést indikáljanak. Na, ez viszont ismerősen hangzik, még ha nem is ebben a formában és ilyen célra. Szigorúan titkos katonai kísérletekről még az átlagemberek is hallottak, olyanról is, ami azt célozza, hogy a katonák merészebbek, bátrabbak legyenek, csökkenjen a veszélyérzetük és az áldozatokkal szembeni empátiájuk. A nagyon távoli múltban kell keresni ennek eredetét, és mind a mai napig nem szűntek meg a próbálkozások, vagyis a realitás talaja nem is lehetne közelebb. A miért nem kérdés, a kit pedig kiderítik ifjú barátaink.

A befejező darab (Ketten Kövespart ellen) alapvetését mindenki a saját bőrén tapasztalhatja, hiszen ki ne szeretné visszafordítani az időt, és újra fiatal, szép és ránctalan lenni, mindenféle nyűg és nyavaja nélkül?! De nem ragozom tovább: itt bizony a szépségiparról beszélünk, aminek – tudjuk jól - hatalmas a piaca, és szereplők egyre fiatalabbak (a kedvencem, amikor egy kora-huszonéves modell dicsőíti egy-egy ránctalanító áldásos hatását…). A kérdés csak az: ki, mennyit képes vagy tud ezért áldozni? Esetünkben a fiatalodni vágyók ártatlanok, az áldozatokat azok között kell keresni, akiket felhasználnak erre a célra. Sajnos, nagyon nem tűnik irreálisnak a felvetés, még akkor sem, ha a kivitelezés nagyon amatőr.

Végül vegyük a helyszínt, ezt a kis Mecsekben megbúvó települést, ami nem falu, nem város, hanem község! Sok szempontból is ideális helyszíne a történeteknek, és ha maradunk a kísérleteknél, akkor ennél jobbat tényleg ki sem lehetett volna találni. Kellőképpen elzárt, még rendőrsége sincsen, és a hírek szájról szájra terjednek, amiről tudjuk, hogy előbb-utóbb rendesen eltávolodnak a valóságtól. Meg különben is! Kit érdekel, mi zajlik itt, az Isten háta mögött, hiszen úgysincs semmilyen jelentősége; nincs befolyással a világ sorsára. Vagy mégis?

Nem véletlenül (vagy éppen önös érdekből) bíztatok minden felnőttet arra, hogy olvassa el ezt a könyvet, de kifejezettten izgalmas és nemcsak a gyerekeknek lehet tanulságos. Abban biztos vagyok, hogy nélkülünk, a mi segítségünk nélkül más lesz az olvasatuk. Ami nem baj. Sőt, az sem, ha Önök egészen más találnak majd a sorok mögött.