Ajánlom ezt a két könyvet azoknak a kiskamaszoknak, akik hisznek a csodákban, a misztikus, különös lényekben és eseményekben, és akiket nem riasztanak meg a riasztó dolgok…
Thomas Taylor: A malamandra
Iszonypart nem véletlenül kapta a nevét, mert itt a tél valóban iszonyatos. Hatalmas hullámok korbácsolják a tengert, süvít a szél, farkasordító a hideg, és a sötétség korai beálltával mindenki siet egy biztonságos és meleg helyre.
Citromos Herbertnek (barátainak csak Herbie) számára ez a hely a Grand Nautilus Hotel Talált Tárgyak osztálya, merthogy barátunk találttárgyasként itt dolgozik. Vigyáz azokra az értékekre (és értéktelen holmikra), amit a vendégek hagytak itt az évek során. Hősünk maga is egy talált tárgy, mert néhány évvel ezelőtt egy citromos ládában sodorta partra a víz. Itt mindenki befogadta és mindenki szereti – kivéve talán a szálloda igazgatóját, Mr. Molluszkát, aki csak az alkalmat várja, hogy elbocsájthassa állásásból.
Most adódik is egy alkalom, hiszen egy Herbie-vel egykorú lány szökik be kampókezű üldözője elől a szálló pincéjének ablakán keresztül a fiú otthonos raktárába. Fokföldi Viola a segítségét kéri abban, hogy megtalálja szüleit, akik 12 évvel ezelőtt lementek egy rövid sétára a tengerpartra, és többé nem bukkantak fel. A kislány a nagynénjéhez került, de most visszatért, mert képtelen belenyugodni, hogy édesapja, aki folklorista és író volt, valamint az édesanyja meghalt azon az éjszakán.
Herbie tudja a megoldást, pontosabban ismeri azt, aki tud a lánynak segíteni, ez pedig nem más, mint a majomsellő. Ez a furcsa szerkezet az Iszonyú Könyvellátóban működik, és némi díjazás ellenében mindenkinek ajánl egy könyvet, ami útba vezeti. Viola a K. kapitányról szóló művet kapja, ami annak harcát írja le a malamandrával szemben.
És itt el is érkeztünk Iszonypart híres legendás lényéhez: a malamandrához. Ahogy mindketten olvassák a történetet, úgy derül fény erre a félelmetes, félig ember, félig hal külsejű, hegyes tüskék és acélkemény pikkelyek borította mítikus lényre, akiről Viola édesapja is készült írni, de az a kézirat elveszett. A malamandráról mindenki tudja, hogy évente csak egy tojást rak le, és jaj annak, aki megpróbálja ellopni, pedig többen is próbálkoznak vele, hiszen a tojás varázserejű, de megtalálni szinte képtelenség. De „ha valahol lehetséges a lehetetlen, akkor az Iszonypart”, így ifjú hőseink elindulnak a tojás keresésére.
Kalandjaik során megismerkedünk a település lakóival: Fosszília nénivel, aki hivatásos guberáló, és a tengerpartot járja vödrével, hogy összegyűjtse annak kincseit. Aztán Jenny Hanniverrel, az Iszonyú Könyvellátó tulajdonosával, Talasszo doktorral, aki amellett, hogy mindenki orvosa, még az Iszonyú Múzeum igazgatója is, és Sirállyal, a róla elnevezett Falatozó mindig barátságos szakácsával. Még itt van Lady Kraken, a hotel tulajdonosnője, aki egy különleges szerkentyű, a cameraluna segítségével éjjelente a várost pásztázza, és Angolnás Sebestyén, aki folkloristaként hajdan együtt dolgozott Viola papájával. És ki ne felejtsem Erwint, a macskát, aki szó szerint az életüket menti meg!
Vajon közülük ki az, aki mindent megtenne a tojás birtoklásáért és azért, hogy elpusztítsa a malamandrát? Sikerül-e Violának megtalálni a szüleit, és ártalmatlanná tenni a malamandrát, de megakadályozni azt, hogy megöljék ezt a különleges lényt? És kicsoda valójában K. kapitány?
A válaszokat megtaláljátok a könyvben, aminek lesz még folytatása, és ha az első rész után azt hittétek: ennél már nem lehet semmi izgalmasabb, akkor ne habozzatok, olvassátok el azt is!!!
Gargantisz
Iszonyparton (ismét) rettenetes vihar tombol, amibe beleremeg az egész város. Akinek nem muszáj, az orrát se dugja ki a házából. „Gargantisz alszik, a város nyugszik – Gargantisz felkel, a város megremeg.” – tartja a régi tengerészmondás, és mindenki úgy véli, a mostani időjárásról is a félelmetes szörny tehet.
A település egyetlen szállodájában, a Grand Nautilus Hotelben alig akad vendég. Az egyetlen, akivel Citromos Herbie, a találttárgyas találkozik, az egy fura és félelmetes alak: a Sötét Csuklyás, aki minden szó nélkül egy különös tüskés kagylót hagy a pulton. A fiú éppen nyilvántartásba veszi a tárgyat, amikor betoppan hozzá legjobb barátja: Fokföldi Viola, és – persze – Erwin, a macska. A kislány veszi észre, hogy a kagylót fel lehet húzni, és az erre egy régi tengerésznótát kezd játszani, majd annak rendje és módja szerint meg is akar lógni …
De hirtelen egy csomó tengerész jelenik meg az előcsarnokban, akik a háborgó tengerből húzták ki Fosszília nénit, a hivatásos guberálót, aki viszont fantasztikus leletet talált: egy régi palackot, amin rúnajelekből álló felirat díszeleg. Mindenki magának követeli az üveget: a tengerészek, Talassza doktor, a helyi múzeum igazgatója és persze Fosszília néni is, de Lady Kraken, a hotel tulajdonosa úgy dönt: őrizze csak Herbie, hiszen ez mégiscsak egy talált tárgy, így az ő dolga lesz visszajuttatni eredeti tulajdonosához – már ha egyáltalán megtalálja.
És innen kezdődik az igazi találttárgyas nyomozás, amiben először is meg kellene fejteni a rejtélyes írást. Ám egyelőre csak annyit tudnak, hogy a titokzatos írásnak Szent Zordonhoz, Iszonypart leghíresebb halászához van köze. És egy régi (természetesen találttárgyas) útikönyvből az is kiderül, hogy egy különös – gargantikus - fény vezette el Zordont hajdanán Gargatiszhoz, a szörnyhöz, a vihar okozójához, hogy jó messzire elcsalja azt, és így megmentse a várost.
Hogy ennél többet megtudjanak, ahhoz fel kell keresniük Nyugati Parázst, az ifjú halászt, akinek elektromos hajója van, ezért a viharban is képes hajózni, és közelebb tudná őket vinni az Agyar-sziklákhoz és a Mörvényhez, ahol megtalálhatják a szörnyet. Csak egy baj van: a hajó éppen nem működik. A másik, ennél sokkal nagyobb gondot viszont az jelenti, hogy Herbie sosem szállna tengerre…
De Violának másik ötlete is támad: nyissák ki a palackot, és nézzék meg, mi van benne. Az elképzelést tett követi, és a megolvasztott viaszdugón keletkezett piciny lyukon keresztül egy fénylő, szikrázó apró lény lebeg elő: egy elektromos tündér, egy fürgész, maga a Gargantikus Fény.
Amint ezt a halászok megneszelik, minden erejükkel (és gonoszságukkal) meg akarják szerezni. Sötét Csuklyás felbujtására nem riadnának vissza semmitől, még attól sem, hogy Citromos Herbertet feláldozzák…
A legendák néha tévednek, és nem mindenki halott, aki eltűnt, de ettől még csúnya véget érhetne a történet, ám szerencsére Herbie-nek helyén van az esze és a szíve (meg persze az sem árt, hogy meglepő segítséget is kap), és elárulom: ő meg a város megmenekül a rettenetes végtől. De egy történetben általában nem a megoldás a legizgalmasabb, hanem az odáig vezető út…
