Ajánlom minden állatszeretőnek (9 éves kortól), legyen akár fiatal, akár idősebb…

Katherine Applegate: Bob, a legbátrabb

Bob egy keverék kutyus; csivava és papillon vér az folyik ereiben, és ha valaki ránéz, biztos, hogy nem a bátorság jut először róla az eszébe. 

De kezdjük az elején. Bobot testvéreivel együtt ledobták egy teherautóról az autópálya mellett. Persze, hogy nem tud megbocsájtani az embereknek, de magának sem, mert nem tudta megmenteni a testvéreit. Egy plázáig vergődött el, ahol legalább volt tető a feje felett, és a kukákban mindig akadt némi maradék étel. De a plázának köszönheti legjobb barátait is; Ivant, a gorillát afféle cirkuszi látványosságként mutogatták a bevásárlóközpontban, akárcsak Rubyt, a játékos kiselefántot. Attól a perctől kezdve, hogy Bob (véletlenül) Ivan hasán landolt, ők hárman elválaszthatatlanok lettek.

De – szerencsére – a plázát lebontották, és Bob egy kedves családhoz került, Ivan pedig a Vadvilág Állatkert és Vadaspark lakója lett. A kiskutya gazdája, George kertészként dolgozik itt, és sosem mulasztják el kisgazdájával, Juliával meglátogatni a gorillát, ha arra sétálnak - és ezt naponta megteszik. Ivan azóta párra is talált, Rubyt pedig szerető (és hatalmas) nagynénik és unokatesók veszik körül.

Az utolsó sétát csak egy rövid látogatásnak szánják, mert közeledik Gus, a tornádó, és mindenki biztos és biztonságos helyre akar jutni. George, Julia és Bob már éppen indulnának, amikor fenekestül felfordul a világ, és Bob hirtelen arra eszmél, hogy repül. De nemcsak ő, körülötte repkednek a különféle tárgyak, tetődarabok és épületrészek, üvegcserepek borítanak mindent, közben pedig ömlik az eső és fülsiketítően bömböl a szél. Bár Bob nagyot nyekken, amikor földet ér (egy teve lábai előtt), és fáj mindene, első gondolata az, hogy vajon mi lehet a barátaival? Amint lábra tud állni, és a vihar veszít valamicskét az erejéből, elindul megkeresni Ivant és Rubyt. Útja során jónéhány sérült és elveszett állattal találkozik, és mindegyiktől megtudakolja: hogyan tudna segíteni. Van, akit csak meg kell nyugtatni, de akad olyan is, akinek komolyabb segítségre van szüksége. Szerencsére ebben a küldetésben nincs egyesül, mert Ruby is megúszta a tornádót, és immár vele együtt indulnak megkeresni a gorillát. Közben egyfolytában az jár a fejében: vajon mi történt George-dzsal és Juliával…?

Nem lesz egyszerű a szinte rommá dőlt parkban bárkit megtalálni, főleg rendet tenni ott, ahol elszabadult vagy sebesült állatok bolyonganak mindenfelé. Ráadásul a város más részein is pusztított Gus, így csak a park dolgozói és néhány (riadt) rendőr jut az állatkertre. És hogyan tudnak segíteni kis barátaink, Bob és Ruby?

Higgyétek el, nem akármilyen kaland lesz az övék, és történet végére látni fogjátok, hogy a cím nagyon is találó. És talán még magának is meg tud majd bocsájtani….

A történetet maga Bob meséli el, így élvezhetjük kedves humorát, olvashatunk arról, hogyan látja ő (és úgy általában az állatok) minket, embereket, és sejthetitek, hogy véleményük nem mindig hízelgő... 

Matt Haig: Evie és az állatok

„Sokan beszélnek az állatokhoz. Viszont csak kevesen hallgatják meg őket. Ez a baj.” – A.A. Milne

Történetünk hőse, Evie igazán különleges lány. Nemcsak azért, mert 6 éves korára már több, mint háromszáz könyvet elolvasott az állatokról, és így mindent tud róluk, nem is azért, mert minden állatot szeret (na, jó, kivéve talán a brazil vándorpókot), és még csak nem is azért, mert beszél hozzájuk. Evie azért különleges, mert képes kommunikálni bármilyen állattal: hallja gondolataikat, és azok is hallják Evie-ét. Édesanyjának is megvolt ez az ADOTTSÁGA, és nagymamája, Flora is rendelkezik vele.

Mióta édesanyja egy állatmentő akció során meghalt az Amazonas őserdeiben, Evie édesapjával, Mr. Trench-csel él, aki bútorok javításával foglalkozik, és nagymamája is a közelükben lakik.

Az iskolában Evie nem tartozik a népszerű lányok közé, hiszen nem posztolgat állandóan a Twitteren, és azt is tudja, hogy a legcukibb kutya sem szereti, ha cuki cuccokat aggatnak rá; így egyetlen barátja akad csak: Ramesh, akinek édesanyja az állatkertben dolgozik, és aki legalább annyira szereti az állatokat, mint ő.  

Mr. Trech figyelmezteti lányát, hogy ne használja ADOTTSÁGÁT, mert veszélyt hozhat rájuk. Él ugyanis a világban valaki – nevezetesen Mortimer J. Mortimer -, aki saját céljai érdekében az emberek ellen akarja fordítani az állatokat; és mindenkit, aki bír ezzel az ADOTTSÁGGAL, de nem szeretne mellé állni, el akar pusztítani.

Evie meg is próbálja elzárni elméjét az állatok gondolatai elől, de egy napon sorra kezdenek eltünedezni a házi kiskedvencek (ami nem is lenne meglepő a macskák és a kutyák esetében, de az azért merőben szokatlan, hogy teknősbékák, gekkók és hörcsögök szöknek meg). Ez még nem is lenne akkora gond, de Ramesh rémülten értesíti, hogy az állatkert is kiürült: eltűntek az állatok!

A kislány rémülten szalad haza, ám édesapjának is nyoma veszett (biztosan nem mehetett el önszántából, hiszen félbehagyta a mogyoróvajas szendvicsét!), és Flora nagyi sincs sehol…

Nemcsak Evie családjának múltját és a mi történetünk végét tudhatjátok meg ebből a remek könyvből, de „fültanúi” lehettek Evie és az állatok beszélgetéseinek, valamint követhetitek mulatságos vagy izgalmas kalandjaikat is.

Ha számotokra is fontos az állatok védelme, ha hisztek abban, hogy Ti is tehettek valamit a jövőért, akkor mindenképpen olvassátok el Matt Haig egy nem mindennnapi kislányról szóló, különleges regényét!

(Ugyan nem találtam nyomát annak, hogy tényleg létezik a szerző által említett Ziegler-szindróma, de az emberek és az állatok közötti kommunikációnak mindenképpen érdemes utánanéznetek!)