Az első 200 oldalon bekövetkezett a TSI-katasztrófa (túl sok információ) és egy az egyben borítékolható volt a következő 300. Pffff! (Akárcsak a tettes a nagyi által annyira kedvelt krimikben! Miket olvashatsz, nagyi?! Még mindig Christie és Conan Doyle csücsül a polcodon?!)

Már csaknem eltettem a kötetet a „Talon” polcra, mint olyant, ami ugyan ajánlható bárkinek, mivel kedves és jókedvű - ez ugyancsak hasznos ebben a borongós, ólomszürke őszben! -, de nem tartogat nekünk, 50+-osoknak semmi extrát, …amikor is a szerző végre megnyitotta az általam keresett csatornát, nevezetesen bele- és átgondolható helyzetek és problémák tárát.

Beleszólni vagy hallgatni?

Az élet egyik nagy kihívása, hogy megtaláljuk azt a helyes arányt (és a pillanatot!), amennyire és amikor beleavatkozhatunk leszármazottaink sorsába. A túl sok tanács végzetes, a túl késői fájdalmas lehet. Mint annyi más esetben, itt is keskeny a sáv;  kérdés: mennyire vagyunk ügyes kötéltáncosok?

Pénz vagy együttlét?

Nincs család, ahol nem merül fel ez a probléma; hiszen a pénzkeresés mindennapi hajszája olyan minőségi időt vesz el, ami – sok esetben – pótolhatatlan. Már megint egy keskeny kötél: mi ér többet, az anyagi stabilitás, vagy a boldogság és megértés. A pénz tényleg boldogít? Ez a sok évszázados dilemma csupán annyiban módosult a 21. századra, hogy most már mi, nők is építünk karriert, keressük a pénzt (olykor találunk is…), és ezáltal már nem csak a család alfahímje veszélyeztetett.

De térjünk vissza Cyntia Ellingsen könyvére!

Jó a második 300 oldal. Kellő mennyiségű a bonyodalom és a félreértés ahhoz, hogy faljuk a sorokat. (Számomra még egy további motivációként a három grácia legfiatalabbika ugyanúgy sérült gyerekek terápiáját vállalta, akár a saját lányom.)

Barátság vagy szerelem? Ez az ő nagy kérdése, és ő – hát persze! - abban a szerencsés helyzetben van, hogy ez neki nem kérdés.

Hogy felébred-e (és ébren is marad?) a középső generáció hölgytagjában a szerelem?! Hölgyeim! Romantikus regényt olvasunk. Tehát?

Aztán végre egy hetvenes nagyi, aki nem az elkerülhetetlen végre készülve módosítgatja hetente a végrendeletét, csiszolgatja a műfogsorát és számlálgatja a májfoltjait! Nem bizony, ő szerelemre és házasságra készül!

És a nagyinak mindig igaza van!

Hatalmas közös esküvő vagy ki-ki megoldások? Íme a „Hab a tortán” legkommerszebb talánya, ami kicsit sem befolyásolja sem a történetet, sem a jókedvünket.

A tartalmi ismertetést (?) had’ zárjam nagyi két klasszikus meglátásával:

• „…nem tudnék unalmasabb elfoglaltságot mondani, mint játékból matekozni.”
• …három olyan szituáció van, amikor fontos, hogy jól nézzen ki az ember: a repülőn, az orvosnál, és ha elüt egy taxi.”

És végül egy zseniális ötlet: a generációk rendszeres (!!!) együttlétének legyen valamilyen tematikája; szóljanak ezek az órák, napok közös emlékekről, tevékenykedésekről; legyen az akár emlékkönyv készítés, akár ünnepi tortakészítés.

Hívjuk elő DIY énünket, és alkossunk valamit – ismét – együtt!