A bőrápolás kapcsán sok-sok kozmetikumot, házi kencét és egyebet vártam Mme Guilianotól. Előzőből kaptam ugyan jónéhányat, de a hangsúlyt mégis a táplálkozásra, a bőr belülről történő megszépítésére helyezte.

De azért kezdjük a klasszikus megoldásokkal! Ha arckorrekcióról beszélünk, sokaknak első gondolata a plasztika és a botox. Hangsúlyozom: gondolati szinten! Mert úgy hiszem, olvasóim közül kevesen foglalkoznak ténylegesen azzal, hogy kés alá fekszenek, vagy éppen benyomatnak egy-egy botoxinjekciót. Nézzenek csak körül a kínálati piacon, és már nem is kell az okokat keresni…

A divatipar a fiataloké, de a kozmetikai – lassan – a miénk. Elég, ha abba gondolunk bele, milyen mértékben öregszik – az amúgy vénségesen vén – Földünk lakossága! És amíg a kés zömmel az amerikaiak és a távolkeletiek bevett eszköze, addig a franciák mellett mi is inkább egyéb módokat keresünk. A drogériák és gyógyszertárak polcain számtalan terméket kínálnak nekünk, de még inkább az 50+-os termékek dominálnak (blogom címét is ők ihlették), az érettebb korosztály - egyelőre – kisebbségbe szorul. De nem sokáig, hiszen a fiatalok még nem tudják, hogy a bőr védelmével minél előbb kell elkezdeni foglalkozni… De itt is alapszabály, hogy ne a tégelyek külseje alapján válasszunk, és ne is az ár legyen a legfőbb mérce.

Persze először is az elkerülhetetleneket kellene elkerülnünk: a füstöt, a napot, illetve gondoskodni a megfelelő alvásmennyiségről. A napot itt szigorúan a túlzott „fogyasztásáért” lehet kárhoztatni (feltétlenül hallgassunk a nyári mindennapos tanácsokra: 12 és 4 óra között mi se menjünk ki a tűző napra!), hiszen a belőle közvetlenül nyerhető D-vitamin – optimális napszakban és mennyiségben - az egyik legfőbb szépségforrás.  A másik kettő?... Bajos.

Azonban Mme Guiliano ajánl kétféle olajat, amiktől szebbek és üdébbek leszünk, ezek: az argánolaj és a csillagfürtolaj. Utóbbi hazai beszerzés hazánkban kicsit nehézkes, de az argánolajat kipróbálom. (Sosem felejtem el azt a könyvtárlátogató idős hölgyet, akinek mindig ragyogott a bőre. Érdeklődésünkre boldogan beszámolt arról, hogy évtizedek óta a patikában állítják össze számára a „csodaszert” – fillérekért. Azóta is bánom, hogy nem kérdeztem ki alaposan az összetevőkről…)

Ha kevésbé szerencsés géneket örököltünk, akkor a bőrápolást belülről kell kezdeni, azaz táplálékkal bevinni a „szereket”.

Madame Guiliano 6 „csodaszert” sorol fel, melyek külső és belső alkalmazáskor egyaránt segítenek bőrünk megszépítésében. Ezek: az osztriga, az olajos halak, az avokádó, a banán és a spenót, valamint az olajok. Korábban ismertetett könyvében (A francia nők nem híznak) élénken tiltakozott azon táplálékok ellen, melyek nem „őshonosak” Franciaországban. Nos, ez alapján zárom én ki az osztrigát (még nem hallottam egyetlen pecás ismerősömtől sem, hogy „ekkora osztrigát fogtam!”, így mindennapos fogyasztása kicsiny hazánkban igen kevesek kiváltsága…), az avokádót (mutassanak nekem egy hazai termelőt, akinek kínálati palettáján szerepel ez a – különben finom – gyümölcs!), valamint az olajos halakat (tengerpartunk rég nincsen…). Viszont a SPENÓT! Ez ellen nemhogy kifogásom nincs, de teljes szívvel javaslom. Igaz ugyan, hogy én eleve spenótpárti vagyok, minden formában imádom, de azoknak is javaslom, akik eddig averzióval tekintettek rá. Nézzék csak meg, mennyiféle gyógyhatással bír, és ráadásul a kiskertekben is megterem. Viszont kicsit körülnéztem - immár ilyen szemszögből - a neten: a nálunk megtermő zöldségek közül melyiket javasolják még szépségápolási szakemberek. Elsőként mindjárt itt a PARADICSOM! https://femina.hu/szepseg/ranctalanitas-paradicsommal/

Boldogult ifjúkoromban a telkünkön kosárszám termett, és mire barátnőmmel felcipeltük a buszmegállóhoz, már a fele sem volt meg. Ma már figyelmesebben kell fogyasztanom (a gasztroenteorológus eltiltott az aprómagvaktól…), de külsőleg bármilyen összetételben magamra kenem.

Az UBORKÁRÓL köztudott, hogy ideig-óráig képes kifeszíteni a bőrt, de nemcsak ezért szeretjük! http://www.cookta.hu/hir/20160512-a-tokeletes-bor-titka-uborka Külön szerencséje, hogy tényleg egész évben kapható, valamint - hála a multikulturális konyhának is! - számtalan recept kínálkozik a felhasználására.

Jöjjön a KÁPOSZTA. Azt mindannyian tudjuk, hogy a savanyú változata C-vitamin forrás, tehát elő a fazekakkal, és indulhat a töltött, rakott és egyéb verzió. Ha nem szeretnénk megfőzni (lévén a főzés mindig csökkenti a hatást), akkor savanyúságnak simán elrágcsálható. (Nekem olyan nagy szerencsém van, hogy kedvenc szomszédasszonyom ősszel mindig lesavanyít csalamádét és simán káposztát is. Ha nem ettek az általa készítettből, akkor még nem ízleletek finomat! Egyszerűen isteni! Ha pedig elfogyott, még mindig ott a bolti…) De a főzés-savanyítás nélküli verzió is – szinte – verhetetlen, ha gyógyhatásokról beszélünk. Nem is beszélve arról, hogy az egyik legolcsóbb zöldségfélénk. Ha nekem nem hisznek, akkor: https://drtihanyi.com/egeszseges-eletmod/egeszseges-taplalkozas/a-kaposzta-borre-hajra-es-egeszsegre-gyakorolt-jotekony-hatasa

Nyers SÁRGARÉPÁT rágcsálni sem újkeletű divat. És persze, egy jó hús- vagy zöldségleves elképzelhetetlen nélküle. Hogy miért is ajánlgatom ennyire? Íme: https://drtihanyi.com/egeszseges-eletmod/egeszseges-taplalkozas/a-repafogyasztas-pozitiv-hatasai-a-borre-hajra-es-az-egeszsegre Újabban szinte minden zöldségételhez mellékelek belőle. (Szebb nem lettem, de…) Ismét a multikultúra lehet segítségünkre; a változatosság jegyében érdemes körültekinteni Európában: minden nemzetnek más és más A LEVES, de valamennyiben bőséggel felhasználódik az összes zöldségféle.  A konyhában elszaporodott háztartási kütyüknek köszönhetően pedig mindegyikből készíthetünk leveket is, melyek amellett, hogy frissítenek, még szépítenek is!

De ha bőrtáplálásról beszélünk, a kedvencem a kollagén. Az alábbi linken mindent elolvashatnak róla – kicsit többet is ahhoz, hogy azt simán befogadhatnánk:  https://www.simplesport.hu/kollagen/ De a száraz szakszöveg – némi reklámmal kiegészülve, ami sokat ront a hatásfokán – sem adja vissza a KOCSONYA dicséretét. Márpedig most ezt fogom zengeni. Édesanyám mellet a konyhában kocsonyafőzésnél kedvenc műveletem a cupákolás volt, ami akkor az igazi, ha még nem hűlt ki teljesen sem a bőr, sem a hús, sem a lé. Ha lett volna akkor kutyánk, nagyon csúnyán nézett volna rám, mert nem maradt a csontokon semmi… Egyedül azt nem értettem soha, miért kell ehhez mindenképpen kivárni a telet? Azért is totális paradoxon, mert a kocsonyát hidegen esszük. Télen. Nyáron, amikor ráadásul még jól is esne a hűs, rezgő lé, miért kell mellőznünk? (Be is izzítom a lányomat egy kocsonyafőzésre – majd, ha nem lesznek kuriózumok a hozzávalók…) Már megint egy tény, amit nagyanyáink is ismertek! https://ripost.hu/n-a/igy-szepultek-nagyanyaink-ezert-foztek-telen-kocsonyat-892201/

Most, hogy mára alaposan jóllaktunk, jöhet a haj és annak ápolása.

Szerencsésebb sorstársaim már megtalálták a fodrászukat. De 50 felett elkezdeni nem egyszerű. Be-benézegettem a szalonokba, de velem korabelieket még elvétve sem láttam. Igaz, az idősebbeket „formázó” mesterek nem teszik kirakatba munkájukat – és a mi fejünket sem. Lehet, hogy Franciaországban és az USA-ban – a kozmetikai szalonok mellett – a fodrászatok is „lánccá fonják a szemeket”, de mi még korántsem jutottunk el idáig. Remélem, lassan ez az ágazat is rájön arra, hogy mi is igényeljük a gondoskodást, és „ránkszabott” trendet képes kialakítani. Legyen szó akár fazonról, akár színről, ami jól mutat egy húszéves fején, az rajtunk nevetséges. Akárcsak az öltözködésben, itt is a szélsőségeket kell nagy ívben elkerülni; hiszen nem hivalkodni, csak tetszeni akarunk – nem igaz?!

De térjünk rá az otthoni hajápolásra. Ennyi idős korára már mindannyiunknak kialakult a hajmosási rituáléja. A „hányszor” és „meddig” kérdés helyett foglalkozzunk a „mivel”. Bőséges a termékpaletta. Nem teszem le a voksom egyik márka mellett sem (Mme Guiliano sem teszi!), de azt tudom, hogy egy ideje jóval tudatosabban vásárolok sampont, kondicionálót vagy éppen balzsamot. Nem a flakon – és a reklámok - alapján választok, hanem a leírást nézem meg. Azaz – ha lehet – kerülöm a vegyszereket. Tudom, ez önámítás, de legalább törekszem a természetességre és a természetes keverékek használatára.

Azt nem mondom, hogy bárki is keverjen ki magának sampont (bár kizártnak nem tartom…), de a kondicionálók és pakolások igenis előállíthatóak házi alapanyagokból. Mme Guiliani például előzőhöz vizet, almaecetet és mézet, utóbbihoz olívaolajat javasol. Miért is ne?! Szinte beruházás nélkül kipróbálhatja mindenki.

És még egy nagyon fontos, napjainkban igencsak elhanyagolt mozzanat: a rendszeres kefélés. Gondoljanak csak bele: hány olyan kosztümös filmet láttunk, ahol a női főszereplő a nap végeztével hosszan fésülgette a haját. Ezzel nemcsak tisztította, de ápolta is legfőbb ékességét. (Még napjainkban Agatha Raisin is képes volt hajkoronáját fényessé és puhává kefélni, ha dögös akart lenni…)

A belső táplálásra, azaz az élelmiszerekkel bevitt hatóanyagokra nem kell külön szót vesztegetni; ami jó a bőrnek, az jó a hajnak is.

És egy utolsó kérdés: ősz vagy festett? Ezzel egyetlen gond adódik: sokáig tart a kipróbálás. A kényszer – tudjuk ezt jól! – nagy úr, a karantén is változtatott rajtunk és szokásainkon. Olvassák el az Index abszolút motiváló cikkét erről a témáról: https://index.hu/kultur/eletmod/2020/04/18/karanten_hajfestes_oszules_koronavirus_jarvany/

Ha van olyan számítógépes programunk, ami megmutatja – mintegy öltöztetőbabaként -, milyenek lennénk, ha változtatnánk hajviseletünkön, akkor játsszanak el vele! Fazonra is, színre is megoldást lehet találni, csak egy fotó és a program kell hozzá.

Még ezzel sincs vége a ráncok elleni küzdelem állomásainak, úgyhogy: folytatása következik!