Most már én is azt mondom: itt az ideje, hogy készülődjünk a karácsonyra. Az ajándékokat illetően nem tudok tanácsot adni, de nem is itt indul a történet, tehát kezdjük azzal, amivel általában utoljára szoktunk foglalkozni, azaz a csomagolásnál.

Ugye Önökben is él a kép, amikor a gondosan kiválasztott és kellőképpen drága (vagyis nem kínai) csomagolópapírt úgy tépi le a delikvens, hogy az már elemeiben sem hasonlít önmagára?! De, ha véletlenül az „óvatos bontók” táborába kerül, akkor meg tuti, hogy beszakad, meggyűrődik, azaz ugyanaz a sors vár rá, mint megtépett társára: megy a kukába (mellesleg, jövő karácsonyig úgysem bírja ki, vagy éppen fogalmunk sincs, hová is tettük…). Ehhez még azt is tegyük hozzá, hogy papírhiánnyal riogatnak, ami nem véletlen, hiszen egyikünk sem gondolhatta komolyan, hogy ilyen gigantikus erdőtüzeket következmény nélkül fogunk majd abszolválni.

Tehát kezdődjék a karácsonyi ajándékozás magánál a csomagolásnál. Hiszen mi sem lehet szívhez szólóbb, mint mikor már maga a meglepetést rejtő doboz/tasak/zsák is személyre szabott?!

Osztottam, szoroztam, és levontam a következtetést – abszolút környezettudatosan!-, újrahasznosítható csomagolást vetek be ebben az évben, vagyis varrni fogok, mégpedig zsákokat.

A textilesek ilyentájt millió, varázslatos mintájú anyaggal csábítanak. Ki tudna ezeknek ellenállni, amikor már maga a vásárlás is egy merő öröm?! Azonban, mielőtt nyakukba veszik a várost, előbb nézzenek körül a szekrényben! A tavalyi szépséges terítőn kimoshatatlan pecsét éktelenkedik? Netalántán az előző évi kézműveskedés hulladékaképpen képződött néhány nagyon motiváló maradék? Szűk lett egy blúz vagy póló, de a mintájuk egyszerűen zseniális? Máris van kiindulópontunk. Ezeket akár alapnak is használhatjuk, de, jó, vegyünk egy egyszínű (és olcsó) anyagot, és kezdjünk el gondolkodni! (Persze, én is elcsábultam …)

Sokat keresgéltem, hogy a legegyszerűbb, ám stabil (azaz később, másra is felhasználható) zsákvarrási technikát találjak. Ez lett a nyerő, vagyis könnyen abszolválható és kezdőknek sem lehetetlen küldetést jelentő megoldás: https://www.youtube.com/watch?v=IQGCimj-ilQ

Eleinte gondosan követtem a leírást, de később (a sokadik darabnál és barátnőm felbujtására…) már egyszerűsítettem annyiban, hogy a vasalást a jól bevált körmözéssel váltottam ki. (Ha nem elég erős a körmük, használjanak helyette – mondjuk bármit.)

Bevallom Önöknek, az alábbi mintazsákok többsége nem varrógéppel, hanem rajzprogrammal készült. Ennyi félét ugyanis képtelen lettem volna megvarrni, és csak azt szerettem volna illusztrálni, hogy a sokfékeségnek csak a képzelet szabhat határt. Lehet itt minden, mint a moziban: rátétes, hímzett, patchwork, de még a hajdani kedvenc póló is reinkarnálódhat ezzel a megoldással.

Jó, jó, de ez túl egyszerű – gondoltam, és máris a tettek (azaz az internet) mezejére léptem, és íme a második alapdarab, ami egyáltalán nem nehezebb, mint az előző, éppen csak több teret hagy az anyagválasztásnál: https://www.youtube.com/watch?v=pN6xWq1u7ec

(Ismét csak szólok: előbb a ruhazsákokban tessenek körülnézni!)

A végére egy igazán extra darabot hagytam; egy szirmait bontó virágra hasonlít ez a zsákocska. Igaz ugyan, hogy inkább kisebb tárgyak „elrejtésére” alkalmas, de nagyon mutatós. Mivel ezt egy tavalyi Praktika Varrásban találtam, ehhez mellékelek némi magyarázatot is.

Tehát: kell kétféle szépséges anyag (így utólag a vékonyabb, tüllszerűek mellé teszem le a voksom), ezeket egyforma négyzet alakúra kell leszabni. Azért nem írok méretet, mert az ajándéktól is függ, de minimum 25 centist javaslok, és ez inkább kisebb tárgyak (pl. ékszerek) tárolására lesz alkalmas. Az anyagokat színt színre fordítva varrjuk össze úgy, hogy hagyunk az egyik oldal közepén egy kifordítónyílást. (Ismerkedjenek és barátkozzanak meg ezzel a megoldással, kiválóan alkalmas arra, hogy kétoldalú darabokat gyárthassunk!)

Ha a sarkokat lecsíptük (ezáltal szebben kifekszenek), jöhet a kifordítás. Persze vasalóval könnyebb, de én ismét kihagytam, a körmömmel simítottam le a széleket, és varrtam le nagyon keskenyen körben, ami által a nyílás is záródott. Itt ismét eltértem az eredeti leírástól, és nem számolgattam, hanem megjelöltem a középpontot, és ide hajtottam vissza a négyzet sarkait. Jöhet ismét egy körbevarrás, immár legalább 1 centi szélesen, a sarkoknál kicsit megerősítve, mert ebben fog futni az összehúzó szalag, azaz strapának lesznek kitéve. Amilyen dekoratív, annyira egyszerű, ugyanis már felállhatunk a varrógép mellől, mert nem maradt más hátra, mint az összehúzó szalag behúzása. Ezt lehet kétoldalról is csinálni, de sokkal egyszerűbb, ha mindjárt duplán ejtjük meg, és miután megkötöttük a végét, az ellentétes oldalaknál megragadva, már csak össze kell húzni.

Amiről még nem ejtettem szót, azok a szalagok. Ha Önök is olyanok, mint én, akkor egész évben gyűjtögetik, és ilyenkor már csak a megfelelőt kell kiválasztani, de ha mégsem, akkor vagy gyártsanak (a felhasznált anyagok egyike biztos alkalmas erre), vagy irány a bolt! Szinte bárhol található, a kínaitól a Lidlig mindenütt, és nem árt belőle rendesen feltöltekezni, mert ez biztos, hogy „jó lesz valamire”.

Ez az egész egy remek móka – feltéve, hogy nem rakoncátlankodik a varrógépünk (ahogy velem tette napokon keresztül), és nem makrancoskodnak az anyagok (olyat ne válasszunk, ami nagyon foszlik, és jerseyt is csak akkor, ha sikerül összebarátkoznia a varrógéppel…), valamint nem kell kétpercenként felpattanni valami egészen mást intézni; szóval, jó játék!

Ha készen vagyunk (ezzel ugyan nem lehet készen lenni, mert mindig kiderül, hogy valakinek még kellene varrnunk, vagy új ötlet születik), akkor kerítsünk sürgősen egy masszőrt, mert ennyi görnyedés a varrógép felett specialistáért kiált. Ha ilyen egyén nem lenne a közelünkben, és egy masszázshenger sem lenne kéznél, akkor pótoljuk leapadt endorfin szintünket némi nasival…