Nekünk, akiknek lételeme az olvasás, semmi különös nincs abban, hogy a könyvek képesek elvarázsolni. Hiszen éppen ezért nyitjuk ki őket.

Olyanok, mint egy ajtó, amin keresztül eljuthatunk téren és időn keresztül egy szeretett és régen látott helyre, vagy éppen oda, ahol még sosem jártunk, ami talán a bakancslistánkon szerepel.  A térbeli utazáson kívül ebbe természetesen belefér az időutazás is, gondoljunk csak a történelmi regényekre (fikciókra) vagy a manapság oly divatos két vagy három idősíkot bejáró történetekre.

Aztán itt az illúzió. Hát nem éppen ezt várjuk el olvasmányainktól? Hogy olyan látszatot ébresszenek, amikre vágyunk, vagy amit csak a képzeletünk jeleníthet meg?

Ott vannak azok is, amelyek örömmel töltenek el, egyfajta megelégedettséggel, amit magyarázni sem nagyon érdemes, egyszerűen élvezni kell, ha már megadatott.

Vannak olyanok is, amik ígérnek: egészséget, szépséget, vagyont. Ha hozzám hasonlóan Önök is hajlamosak a szkepticizmusra, akkor általában ezektől kissé ódzkodnak. Hiszen csak ezt kell szedned, csak ezt használnod, vagy csak ebbe fektetned a pénzedet, és… Na, igen. Kell hozzá nem kevés hit, és jó adag zsigeri hülyeség, hogy ezeket kétely nélkül elfogadjuk.

Arra igen ritkán vesszük rá magunkat, hogy olyat olvassunk, ami kétségbeesést, reménytelenséget vagy bánatot kínál. Ezekkel az érzésekkel – úgy, hogy ne sérüljünk mi magunk is – csak nagyon nagy írók képesek játszani, és általában megkapjuk hozzá a feloldást, feloldozást is. Különben marad a konklúzió: ez annyira deprimáló, hogy inkább ne is olvasd el!

Ha pedig könyvekről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül a könyvárusokat, könyvkereskedőket, könyvgyűjtőket, könyvtolvajokat és a könyvtárosokat sem. Minden olvasóban megvan ezekből valamelyik - vagy akár több is -, úgyhogy bemutatni sem kell őket.

Mindezidáig csak arról szóltam, hogy hatnak/hathatnak a könyvek olvasóikra. De Gareth Brown megfordítja ezt a képletet, és azzal a gondolattal játszik el: milyen lenne, ha a könyvek másokra lennének befolyással. Esetünkben ugyanis nem maga az olvasás rejti a titkot, hiszen ezekben a különleges könyvekben alig akad értelmezhető szöveg; vagyis a szándék nem a mű olvasójának a fejében létezik, hanem annak a tudatában, aki ismeri a könyvek „képességét”, és azt rá tudja kényszeríteni valaki másra.

A regény (egyik) főhőse Cassie, akinek legfőbb tulajdonsága, hogy imád olvasni. Szerencséjére egy könyvesboltban dolgozik, ahol az évek során megismerkedik a törzsvásárlókkal. Persze, neki is van kedvence, méghozzá Mr. Webber, egy idős úr, aki esténként rendre itt fogyasztja el a kávéját olvasás közben. Általában magával hozza olvasmányait; utolsó találkozásukkor a Monte Cristo grófja van a kezében. A jelzőből már kitalálhatják, hogy bizony meghal, méghozzá itt, a könyvesboltban. Csendes halála megrendíti Cassie-t, aki már-már barátként gondolt az öregúrra. Azt viszont nem sejthette, hogy örökül ráhagyja Az ajtók könyvét. Hogy mit tud ez a kötet? Pontosan annyit és azt, amiről feljebb már beszéltem.

A lány barátnőjével, Izzyvel együtt is próbálgatja a könyv erejét; egyelőre csak a megszokott (és nem túl távoli) helyeket járják be együtt. Egy ilyen utazás során felkeltik Drummond Fox figyelmét, aki „A” könyvtáros. Mint – jóval később – kiderül, ez annyit tesz, hogy a birtokában van 17 különleges kötet, és arra törekszik, hogy a többit is megszerezze, amelyek szerte a világban kallódnak, begyűjtse, és aztán elzárja, hogy ne lehessen velük ártani. Hogy mennyi az annyi? Ezt senki sem tudja, csak néhányról van tudomásuk. Vannak, akik jóra használják a tulajdonukban lévőket, de – természetesen kell az ellenpólus - bőven akadnak olyanok, akik saját önös érdekükben „működtetik” a könyveket. Ahogy a jóságnak, úgy a gonoszságnak is vannak fokozatai, és a legkegyetlenebbek ölni is képesek egy-egy példányért. De nemcsak a tulajdonlás, hanem a hatalom vezérli őket, amiért mindent megtesznek. Közülük is a legrosszabb A NŐ.

Róla senki sem tud semmit, csak azt, hogy mindig felbukkan az árveréseken (mert ez is egy módja annak, hogy ki-ki hozzájusson egy-egy könyvhöz), és sosem távozik üres kézzel. Megjelenéséért A ködök könyve felel, tetteiért azonban már csak a színtiszta gonoszság, mert ritka az az eset, amikor becsülettel megvásárolja az áhított példányt.

Mindezek tudatában magától értetődő, hogy „A” könyvtáros félti Cassie-t, mert a nála lévő Ajtók könyve az egyik legnagyobb hatalommal bíró kötet. Drummond Fox viszont mindig magánál tartja Az árnyak könyvét, ami nemegyszer nyújt lehetőséget a menekülésre szorult helyzetekből. Hogy „szorult”, az enyhén szólva is eufemizmus, mert a harc közben lesz itt minden: olyan kegyetlen gyilkosságok, amikről a thriller szerzők csak álmodni mernek, és olyan megoldások, amikért a fantasy írók nagy pénzeket fizetnének…

Ahol van jó és rossz, ott törvényszerű az összecsapás is. Szereplőink közül senki sem marad sértetlen, de – hála néhány kötetnek – legalább életben maradnak, hogy tovább vívják harcukat a szent cél érdekében, ami nem is lehetne más, mint az, hogy a könyvekkel a világ jobbítását szolgálják.

Gareth Brown regénye egyszerre akcióthriller, fantasy és realista regény, még akkor is, ha nehéz elhinni, hogy létezik ilyen mértékű gonoszság a világban. Hogy léteznek-e ilyen könyvek? Ebben talán kételkedhetünk, de ahhoz, hogy élvezzük az olvasást, nem kell más, mint használni a fantáziánkat, és ehhez még különleges könyvre sincs szükségünk…