Ajánlom, hogy most ezekhez a könyvekhez kérj segítséget (még akkor is, ha jól olvasol), méghozzá ne is apától vagy anyától, hanem nagyitól vagy nagypapától, mert ők tudnak segíteni abban, hogy sok mindent megláss, sok mindent megérts. Éppen ezért ez a két mese 6 éves kortól 106 éves korig mindenki olvasmánya lehet.

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Fitzhuber Dongó éppen most vette kézbe mestervarázslói oklevelét. De éppen csak, hogy megkapta… Hősünk ugyanis kissé ügyetlen, vagyis, amit el lehet rontani, azt ő el is rontja, amit lehet rosszul csinálni, azt bizony rosszul is csinálja, amit el lehet felejteni, azt el is felejti. Szóval ne szépítsük, ő bizony ügyetlen, mondhatnánk: kétbalkezes varázsló. Nem véletlen hát, hogy minden varázslótelepek legiszonyatosabbikát kapja első munkahelyéül: a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelepet, ahol két tízemeletes épület közé szorul be a földszintes K-V, vagyis a Körzeti Varázslóhivatal. Telnek-múlnak a napok, de Fitzhuber Dongó magányosan ücsörög; nincs senki, aki betérne hozzá egy kis varázslatért.

Aztán egy este észrevesz egy kisfiút a szemközti ház ötödik emeletén az ablakban, és úgy határoz: megismerkedik vele. Csakhogy a kisfiú, akit Éiás Tóbiásnak hívnak (csúfolják is a neve miatt, gondolhatjátok ☺) nem hisz a varázslókban, csak ha varázsol neki egy saját mesét. Olyat, amiben ő is szerepel. Dongó beveti az egyetlen olyan varázsigét, amit mindig hibátlanul és fejből tudott: „Igen, csak úgy egyszerűen: zummbele.”

És láss csodát! Innentől elkezdődik a mese, a saját meséjük. Először is rátalálnak az öreg királyra: őfelségére Első Badarra, aki elveszett lányát siratja, a világszép Lanolin királykisasszonyt, akit sok-sok akadályt legyőzve a legkisebb királyfinak kell kiszabadítania.

De hiszen éppen itt van a legkisebb királyfi (?)! Éliás Tóbiás és annak „hű varázslója” természetesen rögtön elindulnak a nagy küldetésre.

Ádáz ellenségekkel kell megküzdeniük: a hét Kukával és a Csikorgó Csőkorgóval (úgyis mint: Csúf Csőgörény), de harcukban segítséget is kapnak a két dzsinn (Dzsinn Tata és Dzsinn Fizz), a Drótorján család és a cserfes szellemecske: Csappcsöpp (aki láthatatlan, de nem hallhatatlan ☺) személyében. És ki ne hagyjam Irma nénit, a nyugdíjas boszorkányt, mert még rajtam áll bosszút!!!

De hogy mi lesz a mese vége, azt már Nektek kell kiderítenetek. Még az is lehet, hogy ha alaposan körülnéztek a saját házatokban, akkor esetleg (de csak esetleg!) megtaláljátok a saját meséteket is…

 Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja

Fogadok, sosem találnátok ki, hogy kicsoda (pontosabban: micsoda) Minorka Vidor, ezért inkább elárulom, hogy ő egy csirke, vagyis inkább tyúk, sőt tyúkocska, mivel eléggé satnya, eléggé vézna és eléggé öregecske még akkor is, ha ő a bölcsészettudományok doktora.

Történt egyszer, hogy Teréz néni és unokahúga, Dorka a piacra indultak belevalót venni az Újházy-tyúklevesbe, de miután túljutottak a mézes bolton, a lacipecsenyésen valamint a nyoszolyó- és koszorúsleányi cikkeken, és eljutottak a megfelelő standhoz, ott csak egyetlen ketrecben árválkodott egyetlen tyúkocska. És hiába próbált Teréz néni alkudozni, csak ki kellett fizetnie érte a 100 forintot. Pedig akkor még nem is tudták, hogy milyen különleges állat kerül majd a levesükbe! Dorka viszont hiába kérte kedvencét, a Túró Rudit, csak annyi ért el, hogy elesett, és piszkos lett. Nagynénje a piac egyetlen csapjához irányította a kislányt, ahol éppen ádázul veszekedett egy fehérkötényes hentes és egy babosszoknyás kofa, akik a kézmosás után is folytatták a torzsalkodást.

A piac kijáratánál állt a tollas rozoga pultja, ahol Teréz néni kinézett magának egy fehér tollseprűt. Csakhogy éppen azt az egyet nem adta az árus, sőt igyekezett kitépni a néni kezéből, aki megforgatta a feje felett.

Hát, nem kellett volna, mert ebben a pillanatban a földre tottyantak, csend ülte meg a piacot, és egyetlen lelket sem láttak, csak hatalmas rendetlenséget. És ez volt az a pillanat is, amikor megszólalt a tyúkocska, és rögtön azzal kezdte, hogy igazat adott Dorkának, miszerint: „Szerintem el tetszett tolni valamit.”

Igazából a kislány még enyhén fogalmazott, mert arra, aki kirobbant egy háborút, ennél csúnyábbat szoktak mondani, márpedig itt éppen ez történt: kitört a haddelhadd a hús-sor és a zöldséges-telep között. Hogy miért? Hát éppen a csapért, ami hajdanán aranyat és drágaköveket bugyogott. És senkit sem érdekelt, hogy mára már csak klóros csapvíz jön belőle, a harc elkezdődött. Hiába próbált meg elbújni Teréz néni, Dorka és a Doktor, bizony belekeveredtek a csatába.

Hogyan próbált békét teremteni három hősünk? Hogyan ért véget a küzdelem? És mi volt Teréz néni és Dorka vacsorája? Mindezt majd megtudod, ha elolvasod ezt a sok-sok humorral és még több érdekességgel teli könyvet.