Sosem gondoltam volna, hogy az ártatlan, intellektuális, beszélgetésre invitáló könyvklub egy pszichohtriller apropója is lehet! Bár valószínűleg ez utóbbiban – azaz a beszélgetésben – rejlik a lehetőség maga.

Mert lehet választani olyan művet, amit képesek vagyunk kívülállóként szemlélni, és pusztán csak az olvasás kedvéért olvasni, de! Amennyiben nincs bennünk szimpátia – vagy éppen antipátia – egyik vagy másik szereplővel kapcsolatban; vagy nem érint meg a „hely szelleme”; ha nem szeretnénk valamelyik hős/hősnő bőrébe bújni; ha nem tudjuk átérezni a kötetben rejlő érzelmeket - akár elutasítva azokat -, akkor mi ebben az élvezet?! (Kevesen vannak, akik pusztán az intellektuális kielégülés kedvéért olvasnak; de ebben az esetben csak a gondolati síkot értelmezgetik. az erről való eszmecserét hívják filozófiai diskurzusnak vagy éppen szellemi onanizálásnak) Más dolog, hogy ezekről az adott mű által kiváltott érzésekről tudunk-e, akarunk-e beszélni? Tegyük még hozzá, hogy extro- vagy introvertált olvasókról beszélünk-e? Persze, az sem mindegy, milyen társaságban. A túl személyes érzéseket nem egyszerű másokkal megosztani, még burkolt formában sem. És a könyvklub éppen erről szól: a magunk történetében mossuk át egy idegen ember gondolatait, és osztjuk meg másokkal a sajátjainkat.

Ezt a lehetőséget látja meg – és használja ki! – történetünk „főgonosza”.

Merthogy, adott egy - viszonylag – frissiben alakult kis közösség a kies angliai Cotswolds tartományban (bizony, itt játszódnak Agatha Raisin történetei is!); két házaspár, egy homoszexuális festő és egy csúnyán végződött kapcsolattól menekülő marketinges lány, Lucy. Szívesen vannak együtt, keresik egymás társaságát, hiszen ők is idegenek ebben a vidéki életben. De jön az új beköltöző, Alice, aki az első pillanattól ellenszenvet vált ki Lucyből, azaz nem is ellenszenv ez, hanem valami furcsa érzés, mint amikor az ember megfordul, mert úgy érzi, van mögötte valaki; „hátborzongató” – fogalmazza meg ezt a festő. Valamennyiüknek vannak titkai, amiket nem akarnak megosztani a többiekkel, mert - akár jogosan, akár nem - szégyellik magukat.

És pontosan ezeknek a piszkos kis titkoknak kiteregetésére készül az új szomszéd, Alice – a könyvklub segítségével. (Hogy miért? Ha ezt is elárulnám, akkor én is teregetnék, és ezt most sem teszem meg!)

A megtárgyalandó kötetek a „Jane Eyre”, az „Egy tiszta nő”, az Agatha Christie inspirálta „Váratlan vendég”, a „Fanny Hill” és a „Madame Bovary”.

(Ennek a Fanny Hillnek utána kellet néznem, a többit – hosszú tanulmányai, vagy éppen érdeklődése okán – mindenki ismeri. Nos, John Cleland kötete 1749-ben jelent meg és az „Egy örömlány emlékiratai” alcímet viseli. Hazai „népszerűségére” jellemző, hogy az egyetlen, 1990-es megjelenésű magyar fordításból mindösszesen egyetlen példány található a FSzEK állományában, az is a Központi Könyvtár raktárában, kölcsönözhető státusszal…)

Na, de vissza a történethez! A könyvek a kis társaság tagjainak egy-egy bűnét vannak hivatva felfedni, de csak az érintettek értik el, vagy még ők maguk sem, hiszen apró bűneik nincsenek pariban a nagy művekben ábrázoltakkal. Kell hozzá egy kis nyomás, egy-egy elejtett mondat vagy kérdés, hogy mindenki tisztában legyen vele, mert Alice mindenkiről mindent tud, hiszen követi őket, vagy éppen másolt kulccsal járkál lakásukban. Miután a kis közösség valamennyi tagját sikerül egymásnak ugrasztania, akkor kerülhet sor az igazi bosszúra, merthogy ő nemcsak egy önjelölt igazságosztó, de gyilkos is! Kis pszichopatánk egyenesen halad kitűzött célja felé, és eltakarítja az útból a felesleges akadályokat, mert csak egyetlen személyt akar fizikailag is megsemmisíteni…

Hogy ki a kiszemelt áldozat? És mégis miért? Ha ezt is megosztanám Önökkel, akkor hol maradna az élvezet, pontosabban az izgalom, amit olvasás közben érez az ember? Mert valóban olvastatja magát a könyv, még akkor is, ha stílusa kissé sekélyes, de legalább a történetszövés igazán megy neki!

(Zárójeles végszónak annyit, hogy a borító alapján egyáltalán nem krimit, sőt mi több! thrillert várna az olvasó, hiszen a zöld fűben, könyvvel a kezében heverő fiatal hölgy és az angliai vidéki háttér ennél sokkal romantikusabb kikapcsolódást ígér. Tanulság: sosem cédulázz fel előre egy könyvet pusztán a megjelenése alapján!)