Az Egek ezen a héten számolatlanul és – számla nélkül – ontották ránk a D-vitamint. Remélem, mindannyiuknak volt lehetősége a felhalmozásra! Nem úgy, mint a könyvek esetében. Naponta legalább háromszor tettem szemrehányást magamnak, hogy legutóbbi könyvtárlátogatásomkor nem voltam telhetetlenebb. De utálok cipelni, és a – gondolatban – kiválasztottakról is azért mondtam le, mert túl nehéznek bizonyultak. Sajnos, így hagytam a polcon pl. Edward Rutherfurd New York-ját…is.De bele kell törődnöm, hogy ezt még egy jó darabig bizony nem tehetem meg. Kicsit – vagy éppen gyökeresen – felfordult életünkben most néhány hónapig minden másképpen lesz. Változtatnunk kell az eddigi rutinjainkon, és igen, az olvasási szokásainkon is. Épp ezért most nem küldök el senkit könyvtárba vagy könyvesboltba, hogy szerezze be a szükséges – és létfontosságú! – olvasnivalót, mert…, de ezt tudják. Ezért mostantól olyan könyveket ajánlok Önöknek, amit le lehet tölteni a netről (az esetek többségében ingyenesen), és pdf - vagy akármilyen - formátumban, de lehet olvasni. Ez nem lesz ugyanaz, mint a könyv; és itt nem is a papír illatára, a kereshetőségre, a szamárfülekre gondolok, hanem arra, hogy a számítógép, laptop vagy tablet egész egyszerűen egy másfajta tárgy. Nehézkesebb odébb vinni, nem fér el az ölünkben, állandóan tölteni kell, vagy húzzuk a madzagot is magunk után. Nem tudom kivinni a kertbe, azaz tudom, csak a napon olvashatatlan a túl sok fény miatt. Fekve végképp nem szuperál! De! De legalább van, és megadja a lehetőséget az olvasásra. Úgyhogy most befejeztem a nyavalygást, és főzök azzal, amim van - hátha kőleves lesz belőle!!

Egy (volt) könyvtáros számára a világ második legkedvesebb helye a könyvesbolt. Ne csodálkozzanak hát, hogy gondolkodás – és beleolvasás – nélkül kezdtem bele Amy Meyerson Az elmúlt napok könyvesboltja című regényébe. Egy fiatal, Philadelphiában dolgozó történelemtanárnő váratlanul, 12 éves kora óta nem látott nagybátyja haláláról értesül. Mivel Billy, a kedvenc nagybácsi számtalan kellemes emlékének forrása és alanya, Miranda – hiszen úgyis következik a nyári tanítási szünet - hazaindul a temetésre. Meglepetések, találós kérdések, nyomkövetés, kincskeresés – hajdani élményei újra életre kelnek, főként miután megörökli Prosperot, a könyvesboltot.

Talán az elhangzott két név hallatán mindenkiben felrémlik valami iskolai az tanulmányaiból. De nem vizsgáztatom Önöket: Prospero és Miranda Shakespeare utolsó, egyben legnagyobb drámájának hősei; és lévén „A vihar” mondandója, fordulatai gyakorta megjelennek párhuzamosan a jelen történetben is - kettő-az-egyben alapon – csak ajánlhatom, hogy elevenítsék fel a bárd halhatatlan sorait, még akkor is, ha e nélkül is tökéletesen érthető a sztori. De nem ez az egyetlen mű, amire utalás történik; a múlt szövevényeinek felfejtéséhez könyveken keresztül vezet az út: a Jane Eyre, az Alice Csodaországban, a Frankenstein, a Rettegés a repüléstől, a Meggyőző érvek és a Híd Terabithia földjére mind-mind rejteget egy-egy kulcsot. Merthogy Billy (vagy mondja inkább Prosperot?) és kettejük múltja nem egy egyszerű történet, és a varázsló ezúttal is eltöri pálcáját…

De térjünk vissza oda, hogy az egykori történelemtanárnő megörököl egy könyvesboltot. Annak minden gondjával és bajával, persze. És a személyzettel, akik közül senki sem öleli azonnal keblére az új tulajdonost. A katasztrofális anyagi negatív mérleg azonban valamenyiük közös gondolkodásával és cselekvésével oldható csak meg; ötletrohamuk bennem is kellemes könyvtári emlékeket idézett fel. „Folyamatosan változnia kell, hogy ugyanaz maradhasson.” – mondja ki a – másra is vonatkoztatható!!! – igazságot az egyik eladó. És a kötet végi álarcosbál ugyan nem jelent mindenre megoldást, de az út első kövének megfelel. (Igyekszem nem megfeledkezni erről az ötletről. A "nehéz idők" lejártával igencsak hasznosítható lesz!)

Hogy jobban magunk elé tudjuk képzelni a történet helyszínét, ide kopiztam a Google ismertetőjét: „A Silver Lake Los Angeles egy olyan városrésze, ami magába fogadta a hipszter életstílust. A fiatalos háztömböket az utcaművészet és a kézműves kávézók teszik színessé, de otthonra találnak itt a vegán kávézók, az ázsiai étkezdék, az indie koncerttermek, a divatos bárok és butikok is. A városrészben a modern építészet számos példáját is megcsodálhatjuk, illetve a városrész nevét viselő víztározót is megnézhetjük, amit népszerű gyalogutak fonnak körbe egy kutyasétáltató park és egy füves rét tőszomszédságában.” – Nos, Önök nem élnének itt szívesen?!

Szerelem, munka, otthon, család. Ezek Miranda életének alakövei, amiket mi is teljes szívvel felvállalhatunk. A történetben főhősünk új, méltó társra talál; kissé már megunt munkáját is felváltja egy sokkal több kihívással kecsegtető; otthonra lel Silver Lake-ben és közösségében; valamint a rejtegetett, így mérgező titkokról lehulló lepel újraépíti családját is.

Nem csupán a sok (de egyáltalán nem nagyképű és lenéző) irodalmi műre tett utalás teszi élvezetessé a könyvet. A fordító könnyedén fut át a szövegen; a múltban illetve a jelenben játszódó szálak „csomómentesen” kapcsolódnak egymáshoz. Csak azt nem értem, hogy a mindvégig hibátlanul, a nagy elődökhöz méltón gördülő fordítás miért bukik mindjárt a címnél, hiszen semmi gond sem lehetett volna az eredeti tükörfordításával; The Bookshop of Yesterdays igazán jól hangzik magyarul is: A Tegnapok könyvesboltja…

Nem bírtam megállni, hogy ne idézzem az egyik szereplő minket is ugyancsak érintő szavait: „Azt mondják, öregedni kecses dolog. Mivel lassú folyamat, arra bátorítanak bennünket, hogy élvezzük, akár valami áriát. Persze lehet az öregedést méltósággal és civilizáltan viselni, de a korosodással járó napi igazságtalanságokban igen kevés a zeneiség.” - Hát nincs igaza?!!!

És azoknak az 50+-osoknak, akik home office-ban olvassák ajánlásaimat: most végre úgy használjuk időnket, ahogyan azt biológiai ritmusunk diktálja. Mindenkinek más a mentális teljesítésre, gondolkodásra, munkavégzésre legalkalmasabb időszak. Ez, az esetek többségében nem azonos a kötelező munkaidővel. Ha van valami jó ebben a kényszerpihenőben, akkor az az, hogy „átprogramozhatjuk” napirendünket. De ne feledkezzenek meg arról, hogy a pihenőidőt mozgással töltsék; fel a sztepperre, szobabiciklire, vagy éppen elő a jógamatraccal. Mindegy, de tehermentesítsék néha az ülőgumókat! Azok nem fogják megköszönni, de megbosszulják, ha nem így lesz…!