Sajnálom, de ezeknek a köteteknek semmi közük az 1970-es filmremekhez (ötig pedig el sem jutottam...), még kevésbé Jack Nicholsonhoz – hacsak nem a zűrös párkapcsolati vonal miatt… -, de az biztos, hogy sem magaslati sem mélységi értékük nincsen, azaz biztosan nem lesz akrofóbiájuk!…, csupán szórakoztatnak. Mármint például kint a tengerparton (de most maradjunk inkább a hazai vizeknél!)

Kezdjük az angolokkal!

Kat French A zongoristaprojekt című könyve igen lényeges problémafelvetéssel indul: hősnőnknek, Honey-nak még sosem volt orgazmusa. Barátnői, Tash, a stewardess és Nell, a tanítónő fergeteges logikai okfejtéssel kikövetkeztetik, hogy neki egy zongoristára van szüksége. Jó barátnőként be is indítják a folyamatot, és megszervezik az első vakrandit. Ámde közben a Honey otthona melletti üres lakásba beköltözik egy undok és utálatos, ráadásul whisky-kedvelő pasi, aki sármos, ám vak. (Ugye érzékelik máris a billentyűs és a világtalan képességei közötti azonosságot…!) Első látásra a szomszéd egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy nagyszerű hallgatóság.  

Nos, a regény egyharmadát valóban a férfiúi képességek ecsetelése tölti be, de azért tartogat számunkra némi cselekményt is.  Honey egy adományboltban dolgozik, ami egy nyugdíjasházhoz kapcsolódik, és az intézményt, ami 33 idős embernek ad otthont, féléven belül be akarják zárni. Na, most aztán egyéb érzékeink mellett a szociális is kap egy erőteljes lökést! Hősnőnk és cinkostársai: Lucille és Mimi, a két matróna, valamint Billy, a szintén 80+-os lovag segítségével védelmi hadműveletbe kezdenek. Stratégiájuk egyszerű: a nyilvánosság – és az Önök – segítségével próbálják meg megmenteni otthonukat és eddigi életüket. Nem mennék bele taktikájuk részletezésébe, de annyit azért elárulok, hogy fontos szerepet kap az akcióban egy szexuális játékszer is: a bilincs. Hogyan sikerül megtörni a vezetőség ellenállását, és sikerül-e életben tartani a létesítményt? Nem hiszen, hogy komoly titkot árulok el azzal, ha biztosítok mindenkit: igen, a végére minden a helyén marad, vagy éppen a helyére kerül.

Az amerikai vonal, azaz ugyanez pepitában

Itt már kissé nehezebb a dolgom. Elsősorban amiatt, hogy rettentően igyekeztem szolidáris lenni Önökkel, és csak olyan könyveket kerestem elemzésre és ajánlásra, melyek ingyenesen letölthetők. Így találtam rá Jennifer Cruise két művére is. Meg se próbálják e-book-on olvasni ezeket, mert annyira apróbetűsek, hogy a legkiválóbb látási viszonyok mellett is lehetetlenség olvasni, azaz csak akkor lássanak hozzá, ha megfelelő monitor áll a rendelkezésükre. (Félreértések elkerülése végett, végtelenül hálás vagyok a feltöltőnek, hogy lehetővé tette a hozzáférést, de ez a kis technikai malőr bizony nagyon zavaró!)

De induljunk is Temptation-be, ha már egyszer a cím szerint „Isten hozott Kísértésben!” (Igen, rákerestem, valóban létezik ilyen néven egy álmos kisváros Kaliforniában, és - a névadásnak köszönhetően - kiváló színhelyül szolgál egy szex(vagy pornó?)-film forgatásához. A sztori itt sem sokkal bonyolultabb, mint angolszász megfelelőjénél: Sophie Dempsey húgával együtt egy, a környékről származó, rendkívül mutatós, ám kissé már hervadó színésznő régi otthonába történő visszatéréséről szeretne filmet készíteni – sok-sok szexjelenettel. A colour local megismeréséért a társulat beugrik a városka – egyetlen – szórakoztatóipari műintézményébe, ahol megismerkednek a polgármesterrel, aki azonnal kész segítő kezet nyújtani a lányoknak, hogy kicsit elfogadhatóbbá tegyék a forgatás helyszínéül szolgáló farmházat. Gyakorlott olvasóim mindebből már kikövetkeztették, hogy itt bizony sok-sok szexre kerül majd sor, és nemcsak a készülő filmen. Ehhez még hozzájárul, hogy a településen polgármesterválasztásra készülődnek, és a jelenleginek nagyon is akad vetélytársa. Hogy a bonyodalom még bonyolultabb legyen, bejön a képbe két ellentétes családi attitűd, néhány féltékeny expartner, némi jogi értelmezési probléma és egy (vagy két) gyilkosság. Mindez több, mint elég 330 oldal kitöltéséhez. És igen: a polgármester családjában asszonyról asszonyra öröklődő gyémántgyűrű igencsak mutatós…!

A harmadik habkönnyű darab szintén Jennifer Cruse tollából született: ez a "Pasivadászat". (Annál azért egy kicsit jobb, mintsem a Tiffany regényújságban jelenjen csak meg, de nem találtam egyéb borítót, így komoly az esélye, hogy csak ők adták ki… bocsánat!)

Kate Svensonnak tulajdonképpen semmi más nem hiányzik az életéből, csak egy társ. Barátnője rábeszéli, hogy menjen el Cabins-be, egy nyaralótelepre, és ismerkedjen meg minél több férfival, hogy kiválassza azt, aki a leginkább megfelel kívánságlistája pontjainak. Sajnálatos módon a lehetséges partnerek kivétel nélkül valamilyen sajnálatos balesetet szenvednek rövid randijuk alatt, és vészesen fogynak a jelentkezők. Egy azért marad, bár ő éppen nem jelentkezik, csupán asszisztál. Időközben meg kell menteni a multik befolyásától a település helyi gazdálkodóit és kézműveseit, na meg, persze, a kocsmát. Nemigen ajánlanám, ha nem adna egy-két óra felhőtlen szórakozást – a happy end borítékolható birtokában. De a stílus, a fordulatok – még a szerencsétlen események is – olyan szórakoztatóan íródtak meg, hogy nyaralás közben, a teljes zombiállapot eléréséhez tökéletesen megfelel.

Ha nem tudnánk, vagy esetleg elfelejtettük volna, hogyan lehet örömet szerezni egy nőnek, akkor most felfrissíthettük tudásunkat! Igazából csak azt sajnálom és furcsállom, hogy ezeket a típusú könyveket sosem férfiaknak írják. Hiszen mi azért eléggé tisztában vagyunk saját testünk működésével, ötletekben is bővelkedünk, csak az a probléma, hogy mindezt hogyan juttassuk partnerünk tudomására?! (Persze, vannak szerencsésebb sorstársaim – és én sem panaszkodhatom -, de az ilyen típusú regények tanulságait mégiscsak a hímneműeknek kellene hasznosítani!)

Egy hete agyalok azon: Önök elé tárjam-e ezeket a minden mondanivalótól mentes darabokat. Teszem mégis két okból: egyrészt, mert tapasztalatom szerint a könnyű elérésű irodalom maga is nagyon könnyű, de éppen ezért alkalmas a kikapcsolódásra, a kikapcsolásra; másrészt mert - reményem szerint - ez volt az utolsó, amit ebben a kényszerhelyzetben olvastam, és azzal a tudattal indulok a könyvesboltba, hogy hamarosan nyitnak a könyvtárak is, mert bevallom, ha mindegyiket megvettem volna nem maradt volna pénzem - például - maszkokra!!!