Természetesen nem tévedtem a matematika kristálytiszta, gyönyörűséges és logikus útjára. De elgondolkodtam azon a paradoxonon, hogy miként lehetett egy ilyen összetett és a legkevésbé sem logikus cselekedetet, mint a szerelmi háromszöget ezzel az egyértelmű és végtelenül egyszerű geometriai formával leírni…
Az ember természetéből fakadóan nem monogám. Szerencsés esetben néhány próbálkozás után meg lehet telepedni egy megfelelő és hosszú távú kapcsolatban. Ez azonban keveseknek adatik meg. Nem véletlen tehát, hogy a lektűrük zömében előkerül a félrelépés, mintegy mellékszálként. Mostani három könyvünk azonban nem egyszerűen kvázi félreértésként kezeli a problémát; alaptémájuk a szerelmi háromszög.
Ruth Jones Sosem zöldebb című könyvének története meglehetősen hétköznapi. Adva van egy huszonéves szépség, Kate, valamint egy negyvenes férfi, akinek neje éppen harmadik gyermekükkel mindenórás. És sajnos, bármennyire is tisztelnünk kellene Callumot, a tanár urat eddigi életéért, a legocsmányabb tettet követi el: még a szülőszobába is egy szállodai ágyból rohan el. Az asszony rájön a kapcsolatra, de megbocsájt. A kaland után Kate beindítja tévésztár karrierjét, valamint beszerez egy kedves és jóravaló férjet, akinek gyermeket is szül. De ez a pálya nem járható küzdelmek nélkül. Állandóan harcban van a kilókkal, ájulásig kínozza magát a kondigépeken, és a mindig ragyogó mosolyért pedig kell az adrenalin, az alkohol és a többi doppingszer. Minden idejét leköti a filmezés, de csaknem húsz év után ismét ellátogat hajdani románcának helyszínére, ahol – természetesen – belebotlik régi szeretőjébe. És már nem egy egyéjszakás kaland kell neki, hisz a szikra újfent lángra lobban. A tűz elemészt mindent és mindenkit, aki kettejük életében valaha is fontos volt. De félre a közhelyekkel, hiszen ebben már semmilyen lírai nincsen! Hogy a szomszéd gyepét irigyelte-e hősnőnk (azaz jelen esetben Callum boldog házasságát), vagy csak az alfanőstény mindenen átgázoló győztes természete, az „én mindent megtehetek és megkaphatok” logikája dolgozott Kate-ben? Lehet-e annyira fontos a szex, hogy – hosszú távon – mindenről elfeledkezzünk? És a végső kérdés: van-e újrakezdés, ha minden összeomlik? A kérdések triviálisak, ám a válaszok korántsem. Ruth Jones végig feszült és letehetetlen könyvében nemcsak ezekre válaszol.
És – bár nem sok minden hiányzik Mrs. Jones regényéből – elmaradt ezúttal a finom humor és kedvencem: az önirónia. Ezt viszont pótolhatják, ha elolvassák Kathy Lette azonos alapon nyugvó (ez ide nagyon nem a megfelelő kifejezés, merthogy nyugodni nem nyugszik, azt biztosra vehetik!) történeteit. Már a címük is igen sokatmondó: Hogyan tegyük tönkre férjünket? illetve Hogyan öljük meg férjünket?
Kezdjük a tönkretétellel. Lucinda - ahogy azt egy hűséges feleségtől el is várjuk – követi férjét és annak munkáját Ausztráliába két leánygyermekével együtt. Ja, hogy a férfi nem is szerette volna annyira, hogy az asszony vele menjen?! Ha elárulom, hogy matematikai alakzatunk eklatáns példájával állunk szemben, akkor egyértelmű: a férfi a szeretőjével készült éppen új életet kezdeni. Mindezek tetejébe (ahogy azt kell!) a hölgy Lucy valaha volt legjobb barátnője; azaz valaha tényleg az lehetett, egészen addig, míg ki nem tudta a házaspár valamennyi hálószobatitkát. Ezzel a tudással felvértezve a legparányibb kételyünk sem lehet: a szerető visz mindent; pénzt, paripát, fegyvert, azaz lefordítva: férjet, vagyont és a tetejébe még a lányokat is! Mi marad az asszonynak? Természetesen a gödör. Jó mélyre ássa magát benne, mindent elkövet, hogy apró pici porszemmé zsugorodjon házastársa, lányai és a saját szemében is. A könyv felénél az volt a benyomásom, hogy a szerző igencsak elrontotta a címet; inkább a „Hogyan tegyük tönkre önmagunkat?” felelne meg a sztorinak. Ha nincs egy istenadta szomszédasszonya, akkor már temethetnénk is hősnőnket, de – szerencsére – női összetartás is van a világon. No, meg egy sármos vizimentő, aki miatt érdemes elkezdeni a bronz medálért folytatott kemény küzdelmet. (Ne feledjük, Ausztrália igencsak bővelkedik vizekben, valamint turistákban, így igencsak elkél néhány tettrekész amatőr is a profik mellé.) És – bár fellebbentettem az érzelmi rehabilitáció arra leginkább alkalmas professzoráról a leplet, de higgyék el, Hölgyeim, van azért ezen mit ragozni... De (ha már a talpára állítottuk Hegelt is…), akkor most sem meglepő, hogy mégiscsak helyesnek bizonyul a cím: Lucy erőt vesz magán, talpra áll és bosszúja igazán édesre sikeredik!
És hogy feszítsük még tovább a húrokat: jöjjön a gyilkosság! Ha összejön három 40+-os barátnő, akkor nagy az esélye annak, hogy valamelyiküket megcsalja férje, vagy éppen ő lép a házasságtörés - inkább mocsaras, mint - göröngyös útjára. A csajok közül először Jazz döbben rá, hogy imádott párja, aki – többek közt - mentőakciókat szervez az afrikai betegeknek és éhezőknek, bizony, másra is használja az otthonától távol töltött bőséges időt. A viszontválasz nem késik, és Jazz gigantikus sokszöggé módosítja egyszerű alakzatunkat. Hannah-val más a helyzet. Ő sikeres üzletasszony – egy ingyenélő férjjel az oldalán. Egyszer ezt is meg lehet unni, és a gyerektelenséget is, mert nincs az az asszony, aki ne vágyna legalább titokban egy gyermekre… A csapatban Cassy a kakukktojás – látszatra. Végtelenül szereti kedves és rendetlen állatorvos férjét, gyermekei apját, éppen csak az orgazmusát vesztette el valahol az együtt töltött évek alatt. Erre van megoldás: irány a párterápia és a terapeuta, aki azonban túlságosan is jónak tartja a pasit, és magáénak akarja. Egy lestrapált tanárnő és egy bombázó pszichológus között pedig a leghűségesebb férfi is tud választani. De hogy rögtön utaljak a végkifejletre, már az első oldalon a börtön falai között üdvözölhetjük hősnőinket; ugyanis Jazzt férje megölésével vádolják. Aztán fény derül arra, hogy az cápatámadás áldozata lett. No, ebben aztán nem lehet szerepe a feleségének! Vagy mégis? Tényleg kénytelen lesz Hannah eladni valamennyi értékes festményét, hogy megszabaduljon a férjétől? És tényleg magányos öregkor vár a munkanélkülivé vált Cassy-re?
Kathy Lette szerencsére nemcsak a kérdésfelvetésekben alakít nagyot, de a válaszokat is frappáns csavarokkal kiegészítve tárja olvasói elé. És a szövege?! Olyan pajzánul szókimondó, de mégsem vulgáris, hogy hol jóízű kuncogásra, hol harsány nevetésre késztet.
Hiába, no, csak egy nő tud igazán nevetni önmagán!
