Eljött a pillanat, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérjek Katie Fforde-tól, hogy mindezidáig mellőztem a könyveit (és azok ajánlásait is, természetesen).
Nos, ebben nagy szerepet játszott, hogy kötetei általában összekeveredtek a könyvtár polcain Fejős Éváival, no meg az is, hogy az egyik romantikus sorozatokra szakosodott tévécsatorna előszeretettel tűzi megfilmesített darabjait délutáni műsorára – mint arról az igen gyakran levetített előzetesek árulkodnak (mit árulkodnak?! szabályosan árulják – és nem kínálják ezeket a darabokat). Teszik mindezt az előtt és után, hogy a klasszikus szappanoperákból idéznek, ahol a szereplőválogatás legfőbb szempontja, hogy a hősnő pislogás nélkül tudjon krokodilkönnyeket ejteni, eközben ne mázolódjon el a sminkje, és arra is képes legyen odafigyelni, hogy kebleiből éppen a megfelelő mennyiséget tárja a nézők elé. Most, hogy ilyeténképpen lelepleztem magam, hát felvállalom, hogy öt napnyi és sok-sok órányi krimi után hétvégén rászoktam, hogy ezzel a csatornával színezzem rózsásra az estéimet. Mentségemre legyen mondva, hogy azért akadnak közöttük egészen elviselhető darabok is, de a legtöbbnél az az igazán nagy művészet: hogyan lehet a semmiből is problémát csinálni; továbbmegyek, azt a morzsányi mennyiséget, ami a sztorit tartalmazza, hogyan képesek a filmesek másfél óráig ragozni, hisz olyan csekély (és sekélyes), hogy még egy veréb sem méltatná a figyelmére. A záróképben persze már a film legelején biztosak lehetünk: ez nem más, mint két összefonódó alak a lemenő nap fényében. A végkifejlett tudatában aztán nyugodtam belealudhatok ezekbe, és néha azt sem érzékelem, hogy már egy másik film végén ébredek, hiszen – nagyon gyakran – még a szereplők is azonosak.
Hát, ezért nem nyúltam idáig Katie Fforde könyveihez.
Most sem egyenesen őt pályáztam meg. Túlságosan is közeledik az a bizonyos „második hullám”, és nem akartam úgy járni, mint tavasszal, amikor – még e-book olvasóm tulajdonlása előtt – szétnéztem az erre szakosodott bloggerek oldalain, keresve a letölthető olvasmányokat. Örömmel konstatáltam, hogy bőven lesz mit olvasni a szükséghelyzetben. Csakhogy! Amikor ténylegesen élesbe fordult a helyzet, jónéhányan letiltották a site-jukat, a többi pedig rögtön a bankkártyámat követelte. Szerencsére akadt néhány olyan jótét lélek (tényleg hálás vagyok nekik!!!), akik nem változtattak, és továbbra is megengedték, hogy szabadon mazsolázhassak. Így aztán, nem vesztegetve az időt, letöltöttem jónéhányat. De még mindig kellett egy apróság: túl nehéz volt a hátizsákom. Mint tudjuk, az e-book olvasó nem súlyosbodik a letöltött könyvek terhe alatt, így azt tettem be a belső zsebbe. Utazás és hosszas kényszerű várakozás járult még hozzá, hogy végre összeismerkedjünk mi ketten: Katie Fforde és én. Kilenc letöltött könyve közül választásom a Száz boldog esküvőmre esett.
Saját esküvőmön garantáltan nem volt esküvőszervező. Házasságkötő, étterem és nászút anyósom balatoni telkén (a második sokkal izgalmasabb volt; egyszer talán azt is lesz apropóm megosztani Önökkel). Lányomnál már kicsit bonyolultabb volt a helyzet, de ő sem vett igénybe külső segítséget, viszont nem kis szervezésébe és erőfeszítésébe került, hogy a nagy pillanat örök élménnyé váljon. (Onnan tudom ilyen biztosan, hogy néhány mozzanatába magam is besegítettem, de ezek csak cseppek voltak a tengerben.) Az esküvőszervező viszonylag újkeletű szakma a hazai viszonylatokban, de szükségességét nem vonom kétségbe: a nagy eseményt valóban felejthetetlenné kell tenni, na meg a pénzt is el kell költeni – ha már erre is van…
Katie Fforde főhőse is ezen a területen tevékenykedik – méghozzá igen sikeresen. Sarah katasztrófaelhárítóként is remekel, amikor is a csúfosan távolmaradó nyoszolyólány helyébe beveti varrónőjét, Elsát, aki a tű és cérna, valamint a különböző textíliák nagy varázslója. A csapat oszlopos tagja még Bron, aki fodrász és stylist egyszemélyben, de – mint kiderül – mestercukrásznak sem utolsó. A tökéletesen sikerült, nagyszabású esküvő után hihetetlen ajánlatot kapnak: egy "A" kategóriás színésznő mennyegzőjét kell megszervezniük, persze, ugyanazon a napon, amikor Sarah terhes húga is férjhez megy. Utóbbi – kitalálhatják – igencsak alacsony költségvetésű esemény lenne, nem úgy, mint az előző, ahol nem sajnálnak pénzt, paripát, fegyvert, azaz például a négylovas hintó mellett még egy helikopter is bekerül az arzenálba. Egyikük sem az a tipikus „menyaszörny”, de azért apró (inkább nagyobb!) nehézségek adódnak bőséggel. Melyek ezek? Nem részletezem, ha elolvassák Katie FForde remekbeszabott könyvét, mindent meg fognak tudni.
Minek is kellenek ide a férfiak? – kérdezhetnénk. Ám, valljuk be, egy esküvő kapcsán igenis akadnak csak és kizárólag hímnemre írt szerepek. Itt van mindjárt a vőfély, aki nélkül nehezen abszolválható a történet. Nos, esetünkben a sármos Lawrence kapta ezt a lehetőséget. Beugrik még alkalmi tánctanárként is, de hogy akad-e számára még néhány sor a darabban…?
És mivel az esküvő elképzelhetetlen sok-sok virág nélkül, akkor nem árt, ha akad a társaságban egy kertész is. Húzzuk hát elő a kalapból James-t, aki egyben informatikus és ezermester is egyszemélyben.
De nem utolsó sorban tegyünk említést Hugoról, a minden kétséget kizáróan átkozottul jó fotósról, akinek azonban a tehetségen és humorán kívül menyasszonya is van…
Ha valamennyire is jó matekosok, akkor már látják: minden együtt áll a szívügyek kiteljesedéséhez is. Mennyire sikerül majd a párosító? Nem sok kétségünk lehet a dologról, ezért erről sem fogok többet kikotyogni.
Ám elgondolkodtak már azon, miért is nem szabad a menyasszonynak innia a ceremónia előtt? Nem az enyhén módosult tudatállapottól óvják ilyenkor az arát. Csak arról van szó, hogy minél pompázatosabb a ruha (képzeljenek el egy abroncsos szoknyát vagy egy oly divatos uszályt!!!), nos, annál nehezebb elmenni - a WC-re. Gondosan kidolgozott hadművelet szükséges az akció lebonyolításához, és ráadásul egyedül biztos, hogy nem fog sikerülni. Hát ezért kellenek a koszorúslányok! Ha valaki idáig kételkedett volna szükségességüket illetően, akkor íme, megtaláltuk az indokot. Mrs. FForde részletesen beszámol a műveletsorról, nem hagyva ki egyetlen – kacagtató – részletet sem.
És az eszükbe jutott valaha, hogy az elképesztő esküvői torták milyen statikai problémákat rejtenek? A gigantikus alakzatokhoz kell asztalos, ács, hegesztő, tetőfedő és bádogos… ajaj, utóbbi kettő a házfelújítási projekt almappából került ide. De nem véletlenül, mert abból is akad. Méghozzá nem is akármilyen: egy elragadóan rusztikus, ám kissé omladozó udvarházat kell néhány hét alatt pazar vendéglátó egységgé varázsolni.
A Google eleinte nem akarta megérteni, hogy nem a ciderről akarok olvasni, és folyamatosan sörrel kínált. Hosszas győzködés után aztán kidobta azt a bájos közép-angliai települést: Somerby-t, a celebesküvő várományos helyszínét. A fellelt fotók alapján még valóban nem túlságosan felkapott. Még. De ami késik, az nem marad el – mint tudjuk. Ha nem egy esküvő, akkor Katie Fforde könyve alapján bizonyosan lesz, aki itt szeretné kimondani a boldogító „igent”.
Mert ez olyan regény volt, aminél alig vártam, hogy végre folytathassam az olvasást, és kissé beleszomorodtam, hogy egyszer vége lett. De legalább abban biztos lehettem: boldogan éltek, míg meg nem haltak.
