Krimit és thrillert nagyon nehéz ajánlani. Legalábbis anélkül, hogy ne árulnék el a kelleténél többet a cselekményből, mert azt ugyebár Önök sem szeretnék, ha már az ajánlómban lelepleződne a tettes…

De néha (mondhatnám, gyakran) igencsak felbosszant egy-egy kötet fülszövege. Ez történt Kylie Brant Csinos kis táncoslányok című köteténél is. Nem akarok kötekedni, de egyetlen mondatával sem értek egyet. Hogy egyetértenek-e velem, az persze csak akkor derül ki, ha elolvassák az adott művet. De bosszantónak azért tartom, mert mégiscsak ez alapján veszik meg, vagy veszik kézbe.

Adva van egy hét éve eltűnt lány Kelsey, a húga és a szülők. Aztán eltűnik még egy fiatal lány. A nyomozók a két cselekmény közötti azonosságok alapján úgy vélik, azonos lehet a tettes, azaz a Tízmérföldes Gyilkos, ugyanis ő ekkora körzetben „tarol”. Megszokhattuk már, hogy az elkövetőt elsősorban a családtagok és a barátok között kell keresni. Akad is jónéhány ellentmondás a vallomásokban, de egyik esetben sem visz közelebb a – vélhetően – még életben lévő második (?) áldozathoz. És akkor Kelsey húga, Janie magánakcióba kezd. Ez tőle már azért is merész és váratlan lépés, mert eleve szociofóbiás lévén nehezen kommunikál szóban. Erre még jócskán rátett nővére elrablása és a nyomozás okozta stressz.

A Csinos kis táncoslányok esetében szokatlan nézőpontból szemléljük az eseményeket és a nyomozást: hogyan élik meg és élik át a bűnt és a nyomozást a családtagok. Vajon mit érez Kelsey édesanyja az alkohol a nyugtatók nyújtotta viszonylagos józanság állapotában? Egyáltalán túléli-e ép elmével? És mit titkol az apa? És mi történt pontosan azon a bizonyos estén, amikor lányuk dühösen biciklire szállt, hogy soha többé ne kerüljön elő? Mi zajlik le Janie agyában, hogy vakmerő és veszélyes lépésre szánja el magát? És az utolsó kérdés: sikerül-e élve megtalálni a másik lányt? Ha többet árulok el, már leleplezem a gyilkost. Azt pedig Önök sem szeretnék. Legyen elég annyi, hogy ha figyelmesen olvasnak, akkor megtalálják azt a morzsát, ami elvezet a megoldáshoz.

Kylie Brant közel negyven könyvet jegyez. De magyarul ez az első, ám nagyon remélem, hogy nem az utolsó, mert valóban feszült, érdekes, egyszóval letehetetlen.

Mostanában meghasonlottam önmagammal. Mondom ezt azért, mert aktív koromban mindig arra terelgettem olvasóimat, hogy előbb olvassák el az adott könyvet a könyvtárban, és ez alapján döntsék el: leveszik-e még egyszer a polcról, érdemes-e arra, hogy saját példányt is beszerezzenek. Nos, ez a helyzet most megváltozott. Drágák a könyvek – mondják sokan, és igazuk van. Vagy talán mégsem? Hiszen anno domini…, amikor 3 forint 60 fillér volt egy kiló kenyér, akkor egy drágább könyv került 36-ba, tehát a tízszeresébe. Hogy állunk most ezzel a kalkulációval? Kedvenc – félkilós! – kenyerem 400 forint, a könyvek a 3-4000-es kategóriába tartoznak. Számoljunk csak! Na, ugye! Úgy érveltünk a könyvtári beiratkozási díj kifizethetősége mellett az évről-évre kötelezően bekövetkező emelések kényszerű magyarázatakor, hogy egyetlen könyv árából megvan egy egész éves tagság, és az ugyebár sok-sok könyvet jelent. És ez ma sincs másképp. Na, ez most nem játszik, de bízom benne, csak időleges ez az állapot.

És ráadásul itt a karácsony! Most ugyebár ruhaneműt nem igazán érdemes vásárolni, mert ugyan hova mennénk, a konyhai kütyükből is van elég, a 10-20 éves whiskyt pedig nem tudjuk felkínálni a meg-nem-hívható vendégeknek. Bár sok mindent kihagytam, de a végére tartogattam a lényeget: miért nem invesztálunk a mai helyzetben néhány könyvbe? Arra szerencsére még emlékszem, hogy a mi családunkban nem volt olyan ünnep, amikor az ajándékok között ne lett volna egy kupac könyv is. Naná, hogy azokat néztem meg először. És ha egyik-másik mégsem kedvünk szerint való, még mindig ajándékozható, mert „minden könyv megtalálja a maga olvasóját” (idézet tőlem). De lehet csereberélni is családban vagy barátok között, és ha ketten-hárman elolvassák, akkor már megérte. (Persze ügyeljünk gondosan a fertőtlenítésre, vagyis tegyük félre néhány napra vagy egy hétre, hogy ezzel is betartsuk a szabályokat!)

A könyvesboltok kifejezetten díjazzák az otthonról történő vásárlást; online rendelésnél alapból jár némi kedvezmény, nem is beszélve a különböző akciókról. Így alakulhatott az, hogy 10 darabos vásárlásom értéke alig haladta meg a 20 ezer forintot. Ezt az átlagárat még el tudom fogadni. Mindezekből ne vonjanak le hamis következtetést; nem kapok egyetlen kiadótól, webáruháztól sem kedvezményt, sem bemutatókötetet fenti agitációmért, de nem is értük teszem, hanem a könyvekért, az olvasókért és elsősorban az olvasásáért. Viszont azt még had’ osszam meg Önökkel, hogy végre az online vásárlás során találkoztam azzal lehetőséggel, hogy bele lehetett lapozni a könyvekbe! Na, ez csak néhány oldalnyi bepillantást engedett, de nekem sokat számított: láttam, mennyire tömött a szöveg, mekkora a betűnagyság, milyen a párbeszéd és a leírás aránya – szóval csupa olyan információt megkaptam, amit eddig csak a kézbevételnél tapasztalhattam meg. Ezt az ajánlások nem nyújtják. Sőt, ezek vagy semmitmondóak vagy teljesen félrevezetők. Maradunk támpontként Önöknek, olvasóknak mi: könyves bloggerek.

És hogy én is akciózzak egy kicsit: kapnak még tőlem két könyvajánlót.

Két fiatal egymásra találását kínálja Catherine Rider (azaz egy álnéven publikáló szerzőpáros!) a Csók Rómában című kötete. Anna, az amerikai lány egy különleges sütemény és annak egyetlen „alkotója” nyomában járja be Rómát. Szerencséjére mellészegődik Matteo, az éppen alaposan alulteljesítő, így maga alá pottyant focista, aki egyrészt a nyelvtudását bocsájtja Anna rendelkezésére, másrészt osztozik a lány sütés iránti szenvedélyében. Két ember között a kapocs nemcsak az azonos érdeklődés lehet, de a hozzáállás, a lelkesedés a saját terület iránt. És ez itt adott. Így a nagy rohanás után már csak a „nagyjelenet” következhet… Igazán kár, hogy a szerző(k) nem adnak többet Rómából egy harmadosztályú turistaút látnivalóinál, és még néhány eredeti olasz süteményt, aminek azonban utána kell járni, hogy egyáltalán el tudjuk őket képzelni. Mert ez az a könyv, ami igazán elbírt volna néhány – eredeti – receptet. Csekély tartalmi értéke nem szenvedett volna károkat, sőt…!

De, hogy ne záruljon kudarccal ez a történetem se, álljon itt utolsóként egy igazi női irodalom. Katie Fforde könyvet már ajánlottam, abból talán már láthatták, hogy nekem ő egy biztos pont; azaz biztos, hogy szórakoztató lesz, biztos, hogy felderít, biztos, hogy leköt néhány órára, és persze biztos, hogy megkapom a happy endet. A szerelem titkos kertje már a tavaszt idézte fel. A szerelem az szerelem, akár húsz, akár ötven, akár nyolcvan évesen éli meg az ember, vagyis a nő. Itt, a kies Közép-Angliában ezt a három korosztályt célozza meg Ámor. Hogy ehhez hogy viszonyulnak a családok? Nos, ebben rejlik a bonyodalom. Míg eljutunk a boldog végkifejletig, nyomon követhetjük egy hajdan káprázatos kert újjászületését, és a falusi kulinária apró titkait. Azt pedig egyetlen kerttulajdonosnak sem kell mondanom, hogy mindez milyen fárasztó és kimerítő, ám mégis örömteli feladat a virágok nevelése! Akkor igazi az élvezet, ha közben a netről „hozzárendelik” azokat a növényeket, amiket a szerző említ, és elgyönyörködnek a látványban. Az összképet persze csak elképzelni tudjuk majd, de nem így vagyunk mindennel?