Kedves Olvasóim (és ezúttal nem véletlen, hogy nemcsak a Hölgyeket szólítom meg, ugyanis gyaníthatóan férfitársaim érdeklődést is felkeltheti ez a szösszenet)! Eljött az idő, hogy kultúrsokkoljam Önöket Jasper Fforde munkásságával. No, nem törekszem teljességre, egyelőre bőven elég lesz egyetlen művét Önök elé tárnom - mert tartok tőle, teljes életműve még a vájtfülű és gondolatait izmosra edzett olvasóim életét és világlátását, valamint nyugalmát is megzavarná -, ez pedig A Jane Eyre eset.
Színhely – kezdetben – London, azonban ebben a Londonban olyan mértékben az élet és az emberek központi témája az irodalom, hogy az ezügyben történő bűnesetek kiderítésére önálló szervezet alakult. Ez a Különleges Szolgálat, melynek egyik alegysége az Irodet, azaz az Irodalmi Detektívcsoport. Történetünk hőse, pontosabban hősnője Thursday Next (és igen, fordítsák le nyugodtan a nevét, ez sem nagyobb képtelenség, mint minden, ami ebben a regényben szerepel), ennél az egységnél dolgozik, és legfőbb feladata a hamisítások, csalások és a lopott kéziratok feketepiacának felderítése.
Mivel Thursday Next kezdetben Shakespeare személyével és műveinek szerzőségével foglalkozik, mindjárt meg is ragadom az alkalmat, hogy néhány bizonytalansági tényezőre hívjam fel figyelmüket:
https://divany.hu/offline/2019/06/11/shakespeare-muvei/ - a „ki írta” elméletekből vet fel néhányat; https://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20161025-az-oxford-university-press-shakespeare-tarsszerzojekent-ismerte-el-marlowe-t.html egyenesen Marlowe szerzősége mellett teszi le a voksot. És hogy végképp elbizonytalanítson minket, íme egy – majdnem – tudományos összefoglaló: https://www.eletestudomany.hu/rejtelyes_shakespeare. De amennyiben úgy gondolják, kellően ismerik a bárd történetét, akkor már csak a képanyag kedvéért is nézzenek bele ebbe a cikkbe: https://pervenimus.blog.hu/2019/05/28/ki_volt_az_igazi_shakespeare. És egy sajnálatosan valós, hitelesen mai információ: https://mult-kor.hu/allami-segitseg-nelkul-a-jarvany-miatt-szinte-biztosan-tnkremegy-a-londoni-globe-szinhaz-20200520 Ha mindez nem lenne elég, lapozzanak vissza blogomban, és megtalálják Bella Ellis: Az eltűnt hitves című regényének ajánlóját, abban bőven találnak érdekességeket a Bronte nővérekről.
Ennyi rejtély persze, hogy önálló nyomozási osztályt igényel! Ám ismeretlen tettesek elrabolják a kevésbé ismert Dickens mű, a Martin Chuzzlewit kéziratát, és innen bele is vágunk történetünkbe. (Magam nem olvastam Dickensnek ezt a művét; a Twist Olivér és Copperfiel Dávid nyomorúsága annak idején kicsit megülte a gyomromat; így – jobb híján – kénytelen vagyok a moly.hut idézni, mely szerint két regényt foglal magában, „az egyik a Viktória-kori népbetegség, a képmutatás regénye, a másik közbeékelt szatíra Dickens amerikai utazásának keserű tapasztalatairól.” Úgy vélem, ennyit éppen elég tudnunk.) Ugyan ez az ügy távol áll hősnőnk területétől és jogosultságától, de ő az egyetlen, aki személyesen is ismeri a rablót, aki amellett, hogy többszörös gyilkos, még világ totális felforgatására is törekszik. A neve sem lehetne sokatmondóbb: Acheron Hades. Szerinte „gaztettet akkor érdemes elkövetni, ha öncélú”, de azért nem árt, ha némi pénzt is hoz a konyhára. Természetes, hogy személye felkelti a fegyvergyártással és –kereskedelemmel foglalkozó, gátlás- és erkölcstelen Góliát Konszern figyelmét. És – hogy tovább bonyolítsam a történéseket – még zajlik a krími háború, aminek megoldásában szerepet játszhat egy kísérleti stádiumban lévő plazmafegyver. Ezen a találmányon, sajnos, Thursday zseniális bácsikája dolgozik, aki megzsarolható, mert imádott feleségét éppen bezárta Wordsworth egyik versébe… (https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Wordsworth%2C_William-1770/The_Daffodils/hu/3573-T%C3%A1ncol%C3%B3_t%C5%B1zliliomok)
Innen is látszik, hogy „ha a tudósok mind vennék a fáradtságot, és elgondolkoznának a felfedezéseik alkalmazásának lehetséges következményein, sokkal biztonságosabb hely lenne ez a bolygó.” Mindezek tetejébe Hades még elrabolja Charlotte Bronte leghíresebb figuráját, Jane Eyre-t. Mivel mind a mű, mind főszereplője az angolok nemzeti kincse, érthető a felháborodás és a rettegés. Ha a történésekre még a Pillangó-effektust is rávetítjük, a következmények beláthatatlanok.
Tartok tőle, ha további adalékokat kotyogok ki, végképp elrettentem Önöket a könyv elolvasásától, pedig ez igencsak távol áll tőlem. Legyen elég annyi, hogy Jane (és a szerző) nem hagyja a tűz martalékává válni szeretett Edwardját. A kérdés inkább a „hogyan”, és ehhez az kell, hogy kizökkenjen az idő („ó, kárhozat!”) valamint néhány könyvmolylárva.
Jasper Fforde tud valamit az eladhatóság stratégiájáról; még szerelmi szálat is belesző ebbe az abszurd történetebe – tegyem hozzá, tökéletesen illeszkedve a cselekménybe. Százharmincegy év után (amiben – szerencsére - csak hétben volt valóban fegyvereres a konfliktus) talán még a krími háború is befejeződik, és hőseink kilábalnak a poszttraumás stressz szindrómából is.
Ha valakit az Erzsébet és a Viktória kor irodalmának ilyen mélységű taglalása visszarettentene a könyv olvasásától, megnyugtatom; először is, amit feltétlenül tudnunk kell, azt Jasper Fforde előzékenyen bemutatja, másrészt – bizton állítom - az angolok tizedennyire sem ismerik a magyar irodalmat, mint mi az övékét. De ha a regény apropót szolgáltat ahhoz, hogy el- vagy újraolvassuk a klasszikusokat, ám legyen! Ennek most nem akadálya a könyvtárak bezárása; otthon a polcokon jelen van jónéhány mű ezek közül, és ha mégsem, akkor (szerzői jogtól már nem tartanunk!) irány a net, a Magyar Elektronikus Könyvtár készséggel szolgáltatja a kor teljes irodalmi kínálatát.Igazából szerencsém van, hogy nem szakdolgozatként kell Jasper Fforde regényét feldolgoznom, így nyugodtan bizonytalankodhatok, kihagyhatok, vagy éppen figyelmen kívül hagyhatok egyes gondolatokat, történéseket, semmibe vehetek néhány figurát, akik – jóllehet fontos szerepet játszanak a regényben, de - az én mondanivalómhoz nem adnak hozzá semmit. Nem foglalkoznom a szöveg intertextuális elemzésével, a nevek és személyek azonosításával sem.
Ha Jasper Fforde könyveinek műfaját kellene meghatározni, akkor azt mondanám, inkább utópia, mint sci-fi, inkább kémregény, mint krimi, de legfőképp paródia, és mint ennek a műfajnak a legjobbjai, Jasper Fforde könyvei is a felszín alatt élnek igazán. Hihetetlenül hiteles ötletek, furfangos csavarok és sodró lendület teszi letehetetlenné regényeit.
A szerző igazán adekvát környezetben helyezte el a való életben önmagát: lakóhelyén, az 1500 főt számláló Hay-on-Wye-ban nem kevesebb, mint 30 könyvesbolt működik. Hazai népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy rendszeresen megrendezik a Fforde-fiesztát és tartanak tematikus rajongói fesztiválokat. Sajnos, könyvei közül csak hármat fordítottak magyarra; ezek egyike a Szürke árnyalatai című sorozatának (ami véletlenül sem azonos a híres-hírhedt 50-nel!) – általam vélt - első része, a Monokróm.
Ha mégis belekezdenek az olvasásba, ne mondják rá az első néhány oldal után meggondolatlanul, hogy „ez mekkora egy badarság!”, csak engedjék lehetségessé válni a lehetetlent; nem kell mindig mindent értelmeznünk, elég néha csak elfogadni dolgokat.
(Javaslom azoknak a könyvtáraknak, ahol Jasper Fforde könyve – pusztán a címe okán - a szerelmes kategóriába került, hogy sürgősen vegyék ki onnan, mielőtt teljesen hiteltelenné válnának…) És kedves Olvasóim, ha az utolsó 100 oldalhoz közeledvén már teljesen elbizonytalanodtak abban a kérdésben, hogyan is végződik a Jane Eyre, az véletlenül sem a véletlen műve.
