Lucinda Riley Pillangószoba című kötete egy ötgenerációs családregény. És ha már család, akkor garantáltan adódnak bonyodalmak, hisz melyik családban nem?
Történetünk Suffolkban indul, 1943 júniusában. A kis Posy imádott apjával indul pillangót fogni. Ezeket az apró teremtményeket aztán a Pillangókirály megvendégeli és útjukra bocsájtja – gondolja a kislány. Hogy gombostűre tűzve, tárlókban pihennek majd, azt később is nehezen emészti meg. Van-e még olyan titok felmenői életében, ami Posy egész életére hatással lesz? Nos, ha már feltettem a kérdést, akkor abban benne rejlik az igenlő válasz. 
De most éppen fogadásra készülnek Admiral House-ban; búcsúztatják a háborúba induló vadászpilóta apát, és elköszönnek a birtoktól, hogy aztán Posy nagymamájánál Cornwallban – a lehető legkedvezőbb körülmények között - élje át a háborút és az azzal járó nélkülözést. Csakhogy a családfő sosem tér vissza; Spitfire-ét lelövik a németek, és a kislány hosszú időre a nagyinál marad, mivel francia származású, hajdani énekesnő mamája nem kíséri el, és nem is látogatja. Marad neki a rajzolás, amire még édesapja szoktatta rá; főképpen növényeket örökít meg rendkívüli pontossággal. Az élővilág iránti szeretete határozza meg pályáját is, így 18 évesen Cambridge-ben kezdi meg tanulmányait a New Hall, a női főiskola hallgatójaként. Természetesen botanikusnak készül. Posy kimagaslóan teljesít a karon, és sikeres vizsgái után remek állást is kap. A rengeteg tanulás mellett azért némi szórakozás is belefér életébe; két férfi is feltűnik a látóhatáron.
Ez a könyv is azoknak kedvez igazán, akik szeretnek kicsit körülnézni – mármint jelenleg sajnos nem a valóságban, de legalább a világhálón. Jómagam több órát töltöttem csodákba merülve a monitor előtt. Ugyanis utánanéztem hősnőnk imádott első munkahelyének. Ez pedig nem más, mint London botanikus kertje, a Kew Gardens. Nézzünk is mindjárt rá, hiszen ez a járványtól rettegő londoniak számára ma is látogatható: https://www.edenkert.hu/diszkert/parkok-es-diszkertek/kew-garden-london-szabadon-latogathato/5897/
Aztán ott a „kertek” történelme, mert persze, hogy nem akármilyen múlttal rendelkeznek! Erre bőséggel kínál információt a Wikipédia, a számtalan link pedig elvezet…, nos, szinte bárhová. De ha már itt tartottam, akkor gyorsan megnéztem, mi a különbség a francia és az angol kertek között. Csak javasolni tudom, Önök is eredjenek utána, mert ez nem mindenki számára egyértelmű, de ha mégis kívülről fújják az eltéréseket, akkor is érdemes a képgalériában elmerülni. És akkor következett a Kew Gardens honlapja: https://www.kew.org/. Láttam már néhány honlapot, de ettől elállt a szavam. Egyszerűen káprázatos! Jól szerkesztett, információgazdag, látványos és tanulságos. (Ha lenne beleszólásom, javasolnám a Fővárosi Állat- és Növénykertnek is, hogy látogassák meg…) Bejártam az arborétumot, installációk és kiállítások között sétáltam, belenéztem, hogyan kelthetjük új életre halódó orchideánkat, valamint megtudtam, miért azokat az alapanyagokat használják ételeikhez a téli hónapokban az angolok, amikről konyhájuk elhíresült, de készíthettem volna karácsonyi ajtókoszorú is. És találtam egy olyan aloldalt, aminek tartalmát megosztom Önökkel is, hátha másfelé tévelyegnek…, ez pedig a 7 fogadalom 2021-re: https://www.kew.org/read-and-watch/nature-resolutions-2021-new-year
(Magam nem vagyok perfekt angolból, így azoknak, akik velem egy cipőben járnak, javasolom, hívják meg kísérőül a Google fordítót. Esetleges botlásaihoz még kiegészíthetik az angol-magyar szótárral is, és garantálom, kiválóan érteni fogják a lényeget.) A 7 javasolt fogadalom pedig a következő:
- Tervezd meg előre az évet!
- Hozd be lakásodba a természetet!
- Merülj el a művészetben!
- Termeld meg saját zöldségedet!
- Tedd biológiailag sokszínűvé kerted vagy balkonod!
- Fedezz fel a közeledben zöld területeket!
- Fedezz fel új tájakat!
Igazából egyikhez sem kell magyarázat, és a kivitelezéshez bőséggel kínál megoldásokat az oldal, mégis egy pillanatra megállnék a harmadik pontnál. Angliában sokkal nagyobb hagyománnyal bír a növények realista és tudományos rajzolása, mint nálunk. De ki ne emlékezne hajdani tanulmányaiból a Jávorka-Csapody-féle Kis növényhatározóra? Mi, városiak ebből tanultuk a természetet, azonosítottuk a séták során megfigyelt növényeket. Szégyen, hogy Csapody Veráról, aki gyűjtötte, rajzolta és festette a magyar faunát minimális információt lehet csak találni a neten. Ezzel együtt a virágok rajzolását mindenkinek csak javasolhatom, hiszen minimális eszköztárral egy életre szóló hobbi vagy kaland válhat ebből. De ha már rávették magukat a túrára, akkor - a 7. ponthoz csatlakozva - ki ne hagyják Wakehurstöt, ami kb. olyan messze fekszik Londontól, mint Budapesttől Martonvásár (!).
De térjünk vissza Posyhoz. Ma már a hetvenhez közeledik, de friss és üde, amit a rengeteg szabadban eltöltött időnek köszönhet. Csaknem harminc év után visszatért az Admiral House-ba, ahol – mivel a felújításhoz nincs elegendő tőkéje – a kert megszépítésével tölti napjait. Hiába élvezi azonban gyermekkora színhelyét, az épület mára annyira leromlott, hogy fontolóra kell vennie eladását. Férje néhány éve eltávozott az élők sorából, de két fia, menye, és unokái társaságát olykor-olykor alkalma nyílik élvezni. Pontosabban csak Sam fia él a közelében, a másik, Nick most tér vissza tehetős régiségkereskedőként Londonba – és remélhetőleg az Admiral House-ba is. Nick annak idején kurtán-furcsán valamint gyorsan távozott, és futott egészen az ausztráliai Perth-ig. Most, visszatérve barátai bemutatják egy sikeres volt-manökennek, Tammynak. Tammy vintage-ruhaboltot szeretne nyitni, és ehhez minden adott. Úgy tűnik, kettejük kapcsolata is egész jól alakul – egy darabig. Sajnos, Posy másik fia csak magáról gondolja, hogy sikeres üzletember; kudarcot-kudarcra halmoz, és kizárólag a felesége recepciósi állásából származó bevétel segít a felszín felett tartani a családot. És mivel az italt túlságosan is kedveli, nemcsak a pénzt veri el, de veri feleségét és gyermekeit is. Nem túl biztató, igaz? Nem is marad minden így, de a megoldáshoz el kell olvasniuk a Pillangószobát, mert a történetről én ugyan többet el nem árulok. Azaz még egy kérdést csatolok: biztos, hogy hetvenhez közeledve a szerelem már csak más ajtaján kopogtathat?
De, hogy lássuk, mennyi minden rejtőzik a sztori mögött, itt egy másik téma, amit szintén az egyik szereplőtől „vettem meg”, ez pedig a vintage. Nos, Hölgyeim, ha idáig elmerültek volna a növényvilág rejtelmeibe, akkor itt az ideje, hogy a divatvilágban is körülnézzünk. Először is nézzük meg a vintage és a retro közötti különbséget. Ha ezt tisztáztuk, akkor könnyen belátjuk azt is, hogy a jó ízlés elleni merénylet a kettőt összekeverni: https://divany.hu/lajfhekk/2015/09/06/ne_keverje_ossze_a_vintage_stilust_a_retroval_mert_a_vegeredmeny_lehangolo_lesz/?token=cbb2cdf7370654ad90b232c0c8da3505 Remélem, sikerült eldönteniük, hogy a legközelebbi lakásfelújításkor melyik stílushoz igazodnak majd…
A General Press Könyvkiadó igazán szerencsés kézzel nyúlt a varázsgömbbe, amikor kihúzta Lucinda Riley-t. Eddig már 11 könyvét adták ki nálunk, és sikerét jelzi, hogy magam az olvasóimtól kaptam kedvet olvasásához. Ugyan sorozatokba nehezen kezdek bele (mi lenne Önökkel, ha hétről-hétre nem tudnék mindig mást kínálni!), de például Az olasz lányt már szívesen kézbe venném.
Ez alkalommal kihagyom szokásos piszkálódásomat, hiszen nincs rá okom. A General Press – jóllehet a „könnyed” irodalom kiadására szakosodott -, feladatát korántsem veszi félvállról. A maga műfajában Lucinda Riley Pillangószobája, valamint annak magyar kiadása - hibátlan. A jelentős terjedelemhez kellő mennyiségű tartalom is járul, és ez – mint azt a fentiekből is láthatják – még korántsem minden!
