Ha nyár, akkor strandkönyv (bizony, immár létezik ilyen kategória), és a fövenyre nem is vihetnénk magunkkal megfelelőbbet, mint Erica James Nyár Korfun című bestsellerét.

Akik ismernek, vagy olvastak már, azok tudják, hogy kellően akkurátus vagyok. Így aztán megérthetik, hogy most már aztán utánanéztem (jobb későn, mint soha!), hogyan is kell leírni a „bestseller” szót. Ugyanis hol a Word, hol a korrektorom javított ki. Abból nem indulhattam ki, hogy melyik lesz majd pirossal aláhúzva, hiszen kedvenc szövegszerkesztőm még nem látja át nyelvi elméncségeimet, és akkor is kipirosít, amikor nem kellene neki, de ugyanezt műveli a magyar nyelv legszebb kifejezéseivel is.  Bár a nevek esetében igencsak tanulékony; Shakespeare-t például már régóta nem húzza alá, de gyanítom, eltelik még némi idő addig, míg – mondjuk – Lian Moriarty – sem kap majd negatív kiemelést. De most aztán pontot teszek az „í”-re, és egyszer s mindenkorra véglegesítem az írásmódot. Gondoltam én.

Először a „bestseller”-rel kísérleteztem; ezzel nem is volt semmi gond, jöttek a találatok kéretlen számban. A „besztszeller”-nél azért már nem volt ennyire lelkes, viszont feldobta Almási Miklós, neves esztétánk Hogyan kell besztszellert írni? című tanulmányát. Ez kell nekem! Nemcsak nyelvi problémám oldódik meg, de a titkok világába is bevezetést kapok! De Almási tanár úrral körülbelül annyiban értek egyet, hogy elfogadom: a besztszeller legyen „lebilincselő és szórakoztató”. (Most fogom befejezni a sziszegést, mert nem látok – no, nem a dühtől, de a piros aláhúzásoktól!!!) Ezek után belekezd egy olyan regény, Sebastian Junger Viharzónájának elemzésébe, ami – meghagyom, az USA-ban 2-3 millió példányban is elkelt, de - szerény kis hazai piacunkon nem aratott akkora sikert. 2000-ben ugyan megjelent, de különösebb nyomot nem hagyott a műfaj szövetén. Aztán, arról már ne is beszéljek, hogy valamennyi szerző, akit Almási megemlít férfi. Egy árva nő nem akad közöttük. Hát láttak már ilyet?! Főhajtásom Chandler, Le Carré és Grisham előtt, de nem porosak ők már egy kicsit? A tanár úr egész egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy ezt a terepet igenis a nők vették uralmuk alá, és ők írják és ők is olvassák.

No, de folytatva a tanulmányt, lássuk az „egzotikus tárgykör tudományos megállapításait”. Erre mondom én, hogy szeretem, ha a szerző utánajár tényeknek, helyeknek, körülményeknek, és nemcsak szórakoztat, de információkkal is szolgál egy-egy területről. Az ilyen könyveket szoktam teljes szívvel – és némi kiegészítéssel - Önöknek ajánlani. És itt nem kell, hogy valamilyen high-tech vonalon induljunk el, elég, ha – például – egy festészeti stílussal (lásd Babák háza és a preraffaeliták), vagy természeti jelenséggel (A Citromfa Hotel a Cinque Terrén bekövetkezett sárlavina ürügyén), akár egy fűszer történetével (Sáfrányösvény, itt cím önmagáért beszél) hoz közelebbi ismeretségbe.

Almási Miklós szerint kell még egy „mitológiai felütés”, és „ettől hasonlít a nagy irodalomra”. Itt bizony bajban vagyok. Mert azt leszámítva, hogy a szereplők olykor az égiek segítségét kérik ebben-abban, ilyennek nem leltem nyomára az általam olvasott és ajánlott könyvekben. Lehet, hogy most buktuk a „nagy irodalmat”?! A tanulmány utolsó fejezetében Almási Miklós visszakozik, és ezt mélységesen tisztelem benne. Belátja, hogy a Junger-féle vonal csak egy a tucatnyi lehetséges közül, és bizony, lehet ezt másképp is csinálni. (Ha nem hisznek nekem, itt az eredeti cikk: https://epa.oszk.hu/01300/01326/00010/okt8.htm)

Mindezek után lássuk, milyen sémát követ, vagy – ha úgy tetszik – milyen lista alapján dolgozik Erica James a Nyár Korfun című regényében.

Kell egy kellőképpen romantikus és idilli helyszín. Korfu igazán megteszi, merthogy itt tölti a nyarat hősnőnk, Izzy, aki otthon, Angliában egy általánosban tanít rajzot, és várja, hogy rábukkanjon a következő kis Leonardora. Egy koccanásnak köszönheti szerencséjét, ugyanis a megrongált másik jármű sofőrje nemhogy dühös lett volna, ellenkezőleg, új barátokra lelt az incidens elszenvedőiben. Az ő hegyoldalban fekvő, tengerre néző (egyszóval: pazar) villájukban tölti a szünidőt, aminél jobbat mi sem kívánhatnánk magunknak. Még egy kis turistavezető prospektust is kézhez kapunk; ugyan nem járjuk be Korfu varázslatos vidékét, de legalább azt megtudhatjuk: mit is kellene megnézni arrafelé jártunkban-keltünkben. 

A második kötelező elem: a párba állítható szereplők. Erica James mindjárt két pasit is hősnője mellé rendel: Theót, a gazdag görög sármőrt és Markot, a sikeres, ám jelenleg alkotói válsággal küszködő angol krimiírót. (Mellesleg ez a kór – úgy tűnik - valamiféle éteri síkon terjed, mert rövid időn belül a harmadik regényben fordul elő. Vajon majd erre is feltalálnak egy vakcinát?)

Az is egy tétel a listán, hogy a szereplők közül valaki (vagy akár többen is) valamiféle lelki defektus feldolgozásán dolgozik. Itt igaz ez Izzy-re és Markra is; egyikük sem az a tökéletesen kiegyensúlyozott alkat, de hogy mi is van a háttérben azt már az Önök értő szemére bízom.

Aztán kell még egy kellően megbonyolított cselekmény, amiben található óvatlanul kificamított boka, életmentés (a helyszín is azt sugallja, hogy bizony vízimentésre kell gondolnunk), paparazzi-támadás, és a végén egy jó kis gyilkossági kísérlet. Akinek ennyi jó kevés… Annyi bizonyos, hogy olyan jól sikerül Erica Jamesnek mindezt összehoznia, hogy alig várjuk a történet folytatását.

Vehetjük a cselekmény részének, de ki is emelhetjük a szerelmi szálat. Az már bizonyos, hogy lesz ingadozás, meg habozás, de mert A NŐ sosem az optimálist, hanem az ideálist választja, így nem lesz meglepetés, ki mellett fog Izzy kikötni. Mint ahogy az sem, hogy nem lesz zökkenőmentes az egymásratalálás.

Ebből a regényből, sajnos, hiányzik mind a tudományterület belekeverése, mind a felsőbb erők működése, de ezek nélkül is egészen bestselleresre sikeredett mind az 556 oldal.

(És hogy visszatérjek az írásmód problematikájára: ez a szó is pontosan olyan, mint a manager-menedzser, vagy az apartman-apartement, azaz mindkét átirat használható, de valamelyiket biztos aláhúzza a Word.)

Minket bizony korán itthagyott a nyár, de utánanéztem: Korfun még minimum két hétig 30 fok körül lesz a nappali hőmérséklet. Szóval, ha valaki most veszi ki a szabadságát, akkor irány a legszebb görög sziget és a tengerpart. És ez igaz még akkor is, ha nem egy autentikus villa vár Önökre, csak egy apartman valamelyik üdülőfaluban. Ja, és itthon ne felejtsék a könyvet!!! (És a túlsúly miatt sem kell aggódniuk, ha az e-könyv formátumot választják.)