Karen Swan új könyvét izgatottan vártam, hiszen az elsőként megjelent regénye, a Titok Párizsban éppen azt a pluszt adta, amit olyannyira kedvelek a bestsellerekben: némi hiteles (!) történelmi hátteret. Szerencsére ugyanezt a dramaturgiát választotta A Római kalandokhoz is, és – ha lehet –még pergőbb történetbe ágyazva.
Francesca (Cesca) Hackett boldogan – és szegényen - éli mindennapjait Rómában. Idegenvezetéseket tart és ír egy blogot is Római kalandok címen. Saját bevallása szerint a város borostyánsárga fényeibe és verebeibe szeretett bele. Éppen a szemetet viszi le, amikor a kukában egy igen márkás táskára bukkan. Pénz ugyan nincsen benne, de a tulajdonos felkutatása nem nehéz; a jelek a szomszédos palotába vezetik. És innentől a volt ügyvédnek, aki lelkiismereti okokból nemcsak Londonnak, de hivatásának is hátat fordított, hirtelen megváltozik az élete: a táska tulajdonosa, Elena Damiani, egy igazi Romana di Roma, aki nem mellesleg hercegné, felkéri, legyen az életrajzírója tisztes honorárium ellenében. Több ezer sorba rendezett fényképre és a principessa elbeszélésére kell hagyatkoznia, ugyanis munkaadója kérésére nem nézhet utána a neten előéletének, hiszen ott csak rosszindulatú pletykákat találna. Az asszony szívesen mesél férjeiről (nem aprózta el, négy is volt belőlük!), ám olykor elzárkózik az interjúk elől vagy éppen érezhetően ferdít. Miközben folynak a könyv előkészületei, egy víznyelő megjelenése a palota kertjében alaposan felforgatja mindkét nő életét. Először is felbukkan Nico Cantarelli, az igen jóképű barlangkutató, egy szervízalagút, valamint egy apró törmelék.
Ha Rómában egy cserépdarabot vagy márványszilánkot találnak, az teljesen hétköznapi történet. Viszont nem mindegy, hogy az a bizonyos darab minek a része! Mert ha netalántán a Forma Urbis Romae egyik részletére bukkan valaki…, de nézzük meg: mi is ez? Ez a márványterv az ókori Róma rendkívül részletes térképe, amit a 3. században ingatlannyilvántartáson alapulva készítettek. Az eredetileg 18 méter széles és 13 méter magas térképet 150 márványlapból faragták ki, és egy templom falán helyezték el. Ahogy azonban az lenni szokott, a századok során ez is megsemmisült. A 16. században bukkantak az első részletekre, és az utánuk való kutatás még napjainkban is zajlik. A munka sziszifuszi jellegét mi sem jelzi jobban, minthogy a kb. 10%-át több, mint ezer darabból állították össze. Ez a hatalmas – és hiányos! – puzzle nemcsak az olaszokat foglalkoztatja, hanem például olyan egyetemek szálltak be a kirakósdiba, mint a Stanford vagy a Johns Hopkins. Mi lenne a jelentősége? Nemcsak az ókori Róma bontakozhatna ki szemünk előtt, de fogódzót nyújthatna napjaink építkezéseihez, főként az alapok megtervezéséhez. Ha bővebben szeretnének megismerkedni ezzel a gigantikus projekttel, akkor nézzenek bele: https://formaurbis.stanford.edu/
Vajon itt erről van szó?
Nem mindegy, hiszen Rómában építkezni, maga lehet a rémálom; ugyanis sose lehet tudni, mi rejtőzik a föld alatt. Már a hét domb szerkezete sem egyforma, így fordulhat elő, hogy nagyobb esőzések idején szépszámmal bukkannak fel víznyelők, amik aztán – méretüktől függően - képesek kisebb-nagyobb gondokat okozni (https://nlc.hu/utazas/20210526/viznyelo-lyuk-ket-auto-elnyel-roma-video/). A katakombákról már tudtunk; ezekből is van vagy 50, és a hosszuk 2-3 kilométertől 20-30-ig terjed. De ha mindez nem lenne elég, akkor még ott az ókori rómaiak azon szokása, hogy palotáik alá több emelet mélységbe telepítették a szolgálókat és a házimunkákat. Ki akarná látni, hogyan főznek, mosnak, hordanak fát és egyebeket?! Szóval, a patríciusok tettek róla, hogy városuk alatt egy igazi méhsejtszerű alsóváros jöjjön létre. Így aztán nem lehet csodálni, hogy az építési hatóságok legrettegettebb szereplője a Római Régészeti Felügyelet városi barlangkutatója. Egyetlen szavára még a metróépítés is leáll. (No, nemcsak ilyen gondok okozták a késlekedést. A financiális problémák számunkra sem ismeretlenek, és mi is hallottuk már nemegyszer, hogy nem annyiba kerül valami, mint ahogy azt az elején hitték. Ez Rómában sincs másképp. De ők legalább elmondhatják, hogy a metróépítés során kialakítottak egy olyan pazar állomást, ami egyben szabadtéri kiállítóterem! Mindazt, ami előkerült a földmunkák végzése során, rögvest meg is mutatják a város lakóinak, na, meg persze a turistáknak: http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/muzeumot-nyitottak-meg-romaban-egy-metro-allomason-2017. Már 2015-ben is aggódtak a Colosseum három évvel korábban elindult felújításának pénzügyi háttere miatt. Pedig a tervek igazán sokat ígértek, ráadásul bevetették volna korunk egyik legújabb találmányát, a „virtual realityt” is, hogy az épület ismét teljes egészében és szépségében tündökölhessen. Hogy ma mi a helyzet? Jó lenne saját szemünkkel meggyőződni arról, meddig jutottak? Viszont, ami példamutató lehet számunkra, az a szponzorálás: egy cipőgyáros – a takarófóliákon megjelenő reklámfelületért – jókora összeget fektetett a munkálatok finanszírozásába. Ezt a zárójeles megjegyzést ne vegyék úgy, mint amit elolvasni sem érdemes, mert Karen Swan könyvében találunk erre analógiát. Nem is beszélve az ötletekről és a tanulságokról…)
Rómában a középkorban sem állt meg az élet, és ugyan a helyszínként szolgáló Palazzo Mirandolára nem találtam semmilyen hiteles utalást, de abban nem kételkedhetünk, hogy az olasz fővárosban gyakoriak az olyan paloták, melyek a 14. században épültek – természetesen ókori alapokra. Egy ilyen ezerszobás csodában zajlanak Elena és Cesca beszélgetései. Egy alkalommal a fiatal lány még abban a kegyben is részesül, hogy bevezetik a principessa ékszereit rejtő helységbe. Itt bizony úgy röpködnek a karátok, mint verebek a tavaszi égen, és ember – azaz asszony! - legyen a talpán, akit nem érint meg ennyi szépség és gazdagság. A principessa trezorja olyan mértékű vagyont őriz, hogy a hozzám hasonló földi halandó azt fel sem tudja fogni ésszel. Maga a Bulgari cég aktuális elnök-vezérigazgatója is szívesen visszavásárolna tőle néhány darabot. De ha már itt tartunk, pillantsunk is rá ezekre a csodákra: https://www.bulgari.com/en-int/! Ha kicsit elmélyednek a lapozgatásban, akkor fel fog tűnni, hogy az árak nem igazodnak egy közszolga pénztárcájához. De leginkább az „tetszett”, hogy a „high jewelry” kategóriában már ne is keressék ezeket! Mint amikor egy kirakatban nincsenek feltüntetve árak, józan ember tudja, hogy ez nem az ő üzlete…, de akadnak azért olyanok is, akiknek ez nem jelent gondot. Viszont gyönyörködni ingyen is lehet, úgyhogy legalább nézzék meg az új kollekciót: https://www.bulgari.com/en-int/high-jewelry/magnifica!
Azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy Elena sosem pénzért házasodott. Családját – állítólag - együtt emlegették a Vanderbiltekkel és Rockefellerekkel, így aztán borítékolható, hogy minden élvezetben része lehetett, amiket a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek aranyifjai megéltek. Viszont mindig őszintén szerelmes volt párjába – eleinte. Aztán jöttek a gondok, ő pedig elegánsan továbblépett. Hogy mindezek mellett sebeket ejtett és sebeket szerzett, az már velejárt. Elena tényleg boszorkány lenne, egy hárpia, ahogy azt Cesca szállásadónője állítja? Vagy csak egy olyan asszony, aki a boldogságot keresve mindig rossz férfiba szeretett bele? Utóbbit mi is meg tudnánk neki bocsájtani, mert velem együtt – gondolom – sokan jártak már ebben a cipőben. A fényképek sokat elárulnak, de nem eleget, és Cesca úgy határoz, a végére jár a történetnek, és minden forrást felhasznál az igazság kiderítéséhez. Hogy ezzel elveszíti jólfizető állását? Valószínű. De lehet, hogy számára nem ez a jövő útja, hiszen az események során nemcsak Róma fényeibe és verebeibe szeret bele…
Karen Swan párhuzamosan fejti ki a jelen történéseit, valamint Elena életének egy-egy sokatmondó epizódját, és számos más regénnyel ellentétben, itt mindkét szál tartogat annyi izgalmat, hogy alig várjuk a folytatást.
Sajnos, azt az időt már magunk mögött tudhatjuk, amikor a nyugágyban elnyúlva, strandkönyvként olvashattuk volna a Római kalandokat. Az ajánlott proseccót helyettesíthetjük egy pohár borral, a nyugágyat egy kényelmes fotellel, és – higgyék el – az őszi borúban is derűs kikapcsolódásban lesz részük.
