Mi sem jelzi jobban az év végének közeledtét, minthogy beindult a könyváradat. A téli könyvvásárlásra való felkészülésben a kiadók „levadászták” azokat a köteteket, amik már címükben viselik az évszakra jellemző kifejezések valamelyikét. Szerencsémre, az általam nagyon kedvelt Karen Swan is mostanra időzítette új könyvének a leadását, amely ezúttal a Karácsony Tiffanynál címet viseli.

A szerző ezúttal olyan mesebeli történetet rittyent, aminek semmi köze sincs a realitásokhoz. De miért is várnánk ezt el egy fikciótól?! Tehát feledkezzünk meg a földhözragadt valóságtól, és vágjunk is bele rögtön a mesébe!

Cassie egy angol vidéki kúriában éppen tizedik házassági évfordulójára készül. Ez az esemény nem jöhet létre gyerekkori barátnői jelenléte nélkül, akik csapot-papot, munkát és családot hátrahagyva sietnek a koccintásra. Először Cassie-t „teszik rendbe”, és máris jöhet is a nagy bevonulás. Csakhogy (mert mindig akad egy csakhogy!) a jubiláló feleség rádöbben, hogy hitvesének nemcsak szeretője, de attól gyermeke is van. A gyermekáldást tőle a szokásos klisé hangoztatásával („így több időnk jut egymásra”) megtagadta, de szemmel láthatóan ezt mással szemben nem alkalmazta. Az összetört Cassie-t a három barátnő azonnal kimenekíti, repülőre ülteti és irány New York! Merthogy egyikük, Kelly ott egy divatmarketing cég tulajdonosa. Megbeszélik, hogy 4-4 hónapot fog mindegyiküknél eltölteni.

És itt álljunk is meg!

Jó, ha az ember lányának ilyen szuper barátnői vannak, de az már egy igazi hollywoodi történet, hogy Anouk Párizsban jólmenő ékszertervező, Susie pedig a ködös Albionban esküvőszervező. Ennyi már a rózsaszínű leányálmokon is túltesz! (Azért mondom el ezt az elején, hogy ki-ki képes legyen eldönteni: akar-e a lehetetlenről álmodozni…). Bár személy szerint én New Yorkot – szinte bármire – lecserélném, de Párizst és Londont bármikor bevállalnám főleg úgy, ha üres pénztárcával sem kellene hidak alatt éjszakáznom. Ugyanis a három barátnő szálláshoz és „testhezálló” munkához is hozzásegíti Cassie-t. Ám előtte minhárom helyszínen át kell lényegülnie. Ez pontosan ezt is jelenti, mert nem elég, hogy külsőségekben alkalmazkodnia kell a városokhoz, de életmódját, gondolkodását is meg kell változtatnia. Azaz Amerikában szőke fürtök, brazil gyanta és sportmelltartó dívik a divatvilágban, plusz még reggelente félórás kocogás a Central Parkban. Itt a láncokhoz aztán semmiféle ránc sem ragadhat, így a botox kezelést sem ússza meg. Szerencséjére azt azért Kelly nem követeli meg tőle, hogy az új amerikai fitnessőrületnek: a lépcsőfutásnak is hódoljon! Épp elég, hogy minden estéjüket bulik és partik, valamint az ezekhez társuló azonosíthatatlan összetételű rózsaszín koktélok teszik ki. Nem csoda, ha az (amúgy sem túlsúlyos Cassie) le is dob három kilót.

New York-ban egy neves divattervező új kollekciójának bemutatója apropóján afféle pr-asszisztensi feladatot kap. A divatszakmát éppen csak tanuló hősnőnk kishíján tönkreteszi barátnője vállalkozását, amikor is a bemutatón - elképzelni is szörnyű! - nem ismeri fel a Vogue főszerkesztőjét. Még szerencse, hogy éppen letelik a négy hónap, így átrepülhet átlényegülése következő állomásába, Párizsba.

A francia ideál más módit követ: a szépség belülről fakad! Tehát az új frizurán (ezúttal barna bubi) kívül elegáns alsóneműt és kifinomult sminket kap Cassie, valamint papírbugyit a megfelelő belső kezelésekhez. De visszakap valamennyi szénhidrátot (azért csak módjával!) és abszolút azonosítható burgundit. Ezúttal az a munkája, hogy egy szigorúan zártkörű elit partihoz kell megfelelő helyszínt keresnie, és minden exkluzívval ellátni, ami csak belefér.

Annyit még el kell árulnom, hogy annak idején a négy barátnőhöz, olyan ötödik kerékként csatlakozott Susie öccse, Henry is, aki mára keresett felfedező (igen, ez szakma, még akkor is, ha nálunk kevésbé általános!), és ezúttal mindhárom színhez egy-egy listát csatol. Olyan helyek, események ezek, amik közelebb viszik Cassie-t a városok couleur locale-jához.

A párizsi lista egyik pontja egy főzőtanfolyamra vezeti hősnőnket, aki már Angliában is konyhatündérkedett, de itt aztán igazán kiteljesedhet! Hiszen egyenesen egy négy Michelin-csillagos séf az oktatója. A főzés gyönyöre (Hölgyeim, ne húzzák a szájukat, higgyék el, ha nem lenne kötelező nap mint nap, és ihletadóan teli lenne állandóan a kamra, akkor Önök is sokkal jobban élveznék) majdnem a franciák földjére ragasztja Cassie-t, de – nem éppen jó kedvében – mégis tovább megy Londonba, megváltozásának utolsó állomására.

Londonban Cassie végre – majdnem - önmaga lehet. Könnyedén veszi át terhes barátnőjétől a menyaszörnyek igényeit kielégítő listákat, és örömteli izgalommal várják Cupcake (igen, ez lesz a neve a születendőnek, mert Susie kívánóssága kielégíthetetlen a cupcake-ek terén, és ez meg is látszik rajta) megérkezését, valamint a soron következő esküvő zavartalan lebonyolódását.

A tavalyi Karácsonyi parti (https://konyvklub50plusz.blog.hu/2020/12/14/orokseg_442) lényegesen téliesebb benyomást keltett bennem, de – valószínűleg azért, hogy eleget tegyen az évszakok (és a kiadó) kényszerének – a szerző ide is beszuszakol egy karácsonyi mozzanatot: az utolsó ünnepi vásárlást Tiffanynál kell megejteni. És Cassie (valamint a teljes stáb), a járványhelyzetről mit sem tudva, természetesen elrepül New Yorkba, hogy teljessé váljon a történet.

Úgy gondolják, ezúttal túl sokat kifecsegtem? Higgyék el, 530 oldalba még nagyon sok minden belefér! Hiszen mondanom sem kell, hogy Cassie (minden identitásában) gyönyörű, és ez nem kerüli el a férfiak figyelmét. Itt is, ott is szert tesz egy-egy barátra (olyan közelebbire gondolok), de hogy melyik mellett köt ki? Ezt már Önökre hagyom.

(Személy szerint rettenetesen bosszant, hogy már október közepétől folyamatosan noszogatnak, hogy igyekezzek a karácsonyi bevásárlással, mert… Mert mi lesz? A Föld – már amennyiben szerencsénk van – még mindig forog majd a tengelye körül, nappal világos lesz és éjszaka sötét, és a kamra sem fog három nap alatt kiürülni. Ajándékot, persze, venni kell, de mennyire stílusos, ha egy online oldalon böngészve választok szeretteimnek?!  De ez az ellenérzésem a könyvpiac felé nem étvényesül, hiszen így nekem is van időm elolvasni, és Önöknek ajánlani az arra méltókat.)