A jó cím simán képes eladni egy könyvet. Némi logikai bakugrással - így vett meg engem kilóra Az utolsó szög Morgan Larssontól. Az alcíme egyértelműsíti a tartalmat, hiszen koporsókészítést ígér svéd módra. A skandináv humort nagyon is kedvelem, és ha eljött a pillanat, hogy Jonas Jonasson utódja most bemutatkozik, állok elébe. Egy kis akasztófahumor? Jöhet! Netán blődli? Legyen! – gondoltam, amikor levettem a polcról a könyvet.
Ha a halállal kell szembenézni, akkor tegyük azt legalább viccesen, hiszen mostanság a Kaszás igencsak körülöttünk suhogtatja szerszámát. Ha nem lenne elég a természetes vagy betegségek általi halál, akkor itt a Covid, ami – még így, leszálló ágban is – naponta száz körül viszi magával kor- és sorstársainkat. Ráadásul úgy kéthetente biztosan megjelenik egy-egy hír arról, hogy jelenleg ismert világunk már nem áll fenn sokáig, és bármit teszünk is, elkéstünk. A folyamat visszafordíthatatlan. És akármelyik jóslat teljesül majd be, valószínűleg koporsóra lesz a legkevésbé szükségünk… „Megérett ez a világ a pusztulásra”, és ez így igaz, hiszen túl mohók és felelőtlenek voltunk mindaddig, míg tehettük. Most persze kapkodunk, és gyűjtünk szelektíven, meg újrahasznosítunk és ültetünk milliónyi fát. Csak, hát mindez már „halottnak a csók”. De ha ezúttal megfordítjuk a szintén elhíresült mondást, miszerint nem látjuk a fától az erdőt, és most az egyedeket szemléljük, akkor összefacsarodik a szívünk, és mindent megteszünk azért, hogy – ha csak néhány tizedmásodperccel is, de – utódaink számára még meghosszabbítsuk a létezést.
De ennyi felvezető után lássuk a medvét, vagyis a regényt! Tényleg koporsókészítő tanfolyamra toboroz résztvevőket Samuel Miller, a volt műkereskedő. Egy csodás, lakatlan szigetre invitál mindenkit, akit erre érdemesnek ítél, ugyanis nagyon szigorúan válogat a jelentkezők közül. Jó kis csapat gyűlik itt össze. Szándékaik és céljaik teljesen eltérőek – már ha nem vesszük kézpénznek, hogy mindannyian el akarják készíteni saját koporsójukat.
70 felett már igazán nem meglepő, ha valaki saját koporsóra vágyik, ám tulajdonképpen csak új emberekkel szeretne megismerkedni Agnes és Tom. Az asztalosmunka a férfira vár, míg az örökké mosolygós, bölcs és beleérző Agnes személyre szabott szőnyeget sző mindenkinek, hogy a koporsó ne csak küllemében legyen megfelelő, de belül is kényelmes lakhelyet biztosítson. Ők ketten imádják egymást, és a szabadszellemű asszonya mellett Tom a realitás és stabilitás. Ennyi a jelentkezésükből is kiderül, és ezért hozzáteszem, hogy Agnesnél demenciát diagnosztizáltak. Ő, aki végignézte anyja halálát, akit ugyanez a betegség sújtott, nem akar tudat és emlékek nélkül létezni. De ezt a gondolatot, még megtartja magának.
A 37 éves Lisa ápolónő, és a betegek lelkéhez próbál meg közelebb kerülni. Férje, Omar, a visszavonult profi focista csak a feleségét kíséri. Így ez elég semmitmondó, de biztosítom Önöket, hogy mindkettőjüknek komoly szerepe lesz a történetben, amit - természetesen – itt nem árulok el.
Jöjjön Charlie, ez a gyönyörű, fiatal gazdasági tanácsadó, aki a tanfolyamtól a „svéd társas érintkezés szabályainak” felidézését várja. Ennek alapja, hogy ő régóta Londonban él. Hogy mennyiben különbözik a brit illetve a skandináv etikett? Gondolom annyira nem, hogy ehhez egy kéthetes kurzuson kellene részt venni. Akkor miért is jön? Inkább térjünk rá arra, hogy milyen ügyekben ad ő tanácsokat? Angliában azzal töltötte idejét, hogy a tolvajlás profi módjain túl megismerkedett a félrevezetés és csalás különféle műfajaival. Jelenlegi feladata, hogy jelentős hagyatékot írasson rá egy olyan jótékonysági szervezetre, amely a haszon 80 százalékáról lemond az üzletet tető alá hozó cég számára. Mindenki jól jár, nincs károsult – legalábbis élő. Hogy ez nem tisztességes? Miről beszélünk???
Lars, a 61 éves patyolathálózat tulajdonos és színműíró gyönyörű motivációs levelet rittyentett; csupa mélyenszántó gondolat és nagy szavak. Pedig neki csak azért kell a társaság, hogy készülő darabjához valós emberek szavait „vegye kölcsön”. Ezzel sem lenne túl sok baj, hiszen valamennyiünk ötleteiből éltek már meg mások – méghozzá egész jól. És belekerülni egy sikeres színdarabba, valahogy azt is jelentené, hogy részei leszünk az örökkévalóságnak. Lars elképzelhetetlen kis fekete jegyzetfüzete és tolla nélkül; mindent leír, mert sosem lehet tudni… Csak amíg jegyzetel, és „kukkolja” a többieket, elfeledkezik arról, hogy akár ő is élhetne egy kicsit. Halálosan komolyan veszi – saját magát.
A kopaszodó és pocakos Gottfried tökéletesen kétbalkezes. Nemhogy egy szöget beverni, de egy borítékot sem képes leragasztani. Viszont azzal ámítja szerelmét, hogy elvégzi a szükséges felújítási munkákat az örökölt és imádott hétvégi házon. Bár Samuel ezt nehezen fogadja el, de Gottfriednak előbb a szerszámokkal kell megbarátkoznia, aztán jöhet a halálfélelem és a koporsó.
A 22 éves Victor számára – levele alapján – egyfajta művészeti projekt ez a tanfolyam, de hamar kiderül, hogy a legkorábban neki lesz szüksége a kész műre, miután bevallja, hogy inoperábilis agydaganata van, ami ugyan nem rosszindulatú, viszont rendkívül gyorsan nő.
És van egy potyautasunk is Yvonne személyében. A fiatal lány szökevény, aki, miután párja éveken keresztül drogozta, megszökik, és feljelenti azt a rendőrségen. Igazán ő sem ártatlan, hiszen függő, és szer megszerzéséért megtesz minden, még akkor is, ha ezt egy lakatlan szigeten kell tennie. Beletelik néhány napba, és kemény elvonási tünetekbe, hogy felfedje magát a csapat előtt.
És a végén ott van maga Samuel. Mert neki is célja van ezzel a tanfolyammal, nemcsak filantróp lelke hívta azt életre, még akkor is, ha erről – egyelőre – senkinek nincsen tudomása.
Látszólag össze nem illő emberek indulnak el az asztalosműhelybe kiválasztani, melyik típusú koporsót fogják elkészíteni. A szigeten aztán barátágok és szerelmek szövődnek. Két hét után valamennyien többet tudnak majd az életről és önmagukról, és hiába arat a Kaszás, további életük tartalmasabb és gazdagabb lesz, mert még magányosnak lenni is sokkal elfogadhatóbb egy jó társaságban.
Ez egy elgondolkodtató, ugyanakkor minden mondatában életigenlést sugárzó regény - vicc nélkül. Arra tanít, hogy akár közel, akár távol állunk is a haláltól, keressük azt, ami boldoggá tesz az életben.
