Az utóbbi egy-két évben azt vettem észre, hogy a romantikus regények szerzői új helyszínt találtak a cselekménynek: a könyvesboltokat. Magam részéről az a kérdésem: mi tartott ennyi ideig? Hogyhogy nem jöttek rá már jóval korábban, hogy ezekre a helyekre hasonló érdeklődésűek járnak, akiket össze lehet hozni (persze, csak a kellő bonyodalmak lezavarása után), na meg fel lehet kelteni az olvasás iránti érdeklődést! Vajon a regényíróknak nem éppen ez lenne a legfőbb célja, na, jó, a szórakoztatás mellett? A könyvespolcok labirintusai is sugallnak egyfajta romantikát, és még az is mindegy, hogy klasszikusokat vagy éppen mai bestsellereket pakolunk a háttérbe.

A bőséges választékból többet is elolvastam, de csak Mónica Gutiérrez A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című kötetét (és már korábban Amy Meyerson Az elmúlt napok könyvesboltját) találtam méltónak arra, hogy Önöknek is beajánljam.

Azért nem minden boltnak van olyan hangulata, mint a londoni Temple negyed Holdsugár könyvesboltjának. Már maga a környék is kellően regényes, és akkor még nem is szóltam a tulajdonosról, Edward Livingstone-ról, akinek neve nem véletlenül ismerős, hiszen ő valóban a hajdani Afrika-felfedező leszármazottja. A kilincs madártoll alakú, a padló kellőképpen recseg (mivel nem éppen mai keletű), a galériára vezető lépcső faragott korlátja szemet gyönyörködtető, és még ott az üvegkupola, amelyen keresztül tiszta éjszakákon millió csillag kacsint rá a könyvekre és azokra a szerencsésekre, akik ott tartózkodhatnak.

Ebbe a varázslatos környezetbe csöppen bele egy amolyan valódi angol (azaz esős) napon Agnes, a barcelonai régészlány, aki folyamatosan állást keres. Jobb helyre nem is jöhetett volna, hiszen Livingstone úr részmunkaidős eladót keres, és az üzlet rövid időn belül nyélbe is üttetik. Mielőtt téves következtetést vonnának le ebből, illetve a bejegyzés címéből, sietek megjegyezni, hogy Edward már régóta szerelmes egy kis könyvkiadó bájos tulajdonosába, és évente egyszer (legalább) meg is kéri annak kezét. Máshol kell tehát keresni Agnes leendő párját, de nincs ok az aggodalomra, hamarosan betoppan (vagy inkább bezúdul!) majd a könyvesboltba ő is. De addig is be kell még mutatnom Twist Olivért, aki természetesen nem azonos Dickens hősével, csupán szülei furcsa logikájának köszönheti irodalmi nevét.  Ő egy kisfiú, aki asztronauta szeretne lenni, és minden nap iskola után ide hozza be őt a bébiszitter, és záráskor ügyvéd mamája ragadja ki ebből a mesebeli helyről. Mindent tud a csillagokról, és ismereteit meg is osztja az arra érdemesekkel. Agnes az első pillanatban elnyeri a szívét, de nem is csoda, hiszen a lány is olyan, mintha egy mese szereplője lenne, márpedig a gyerekek szeretik a meséket. Régi bútordarab az üzletben az író, aki minden nap egy kék lámpa fényénél dolgozik könyvén, amiről ezen kívül semmit sem fogunk megtudni. Gyakori vendég a szomszéd szabóság tulaja is, aki leginkább egy amerikai rajzfilmfigurára hasonlít (Mr. Magoo-ra) joviális külsejével és gyérülő hajzatával.

Szereplőink szellemes, irodalmi idézetekben és hivatkozásokban bővelkedő társalgásokat folytatnak minden délután, amit olykor egy-egy vevő érkezése szakít félbe, Livingstone úr legnagyobb bosszúságára. (Ebből ki is derül, hogy nem véletlenül jelölik őt minden évben kollégái a Scrooge-díjra, ami a legmorcosabb és legundokabb kereskedőnek járó „elismerés”.) De akkor a legzsémbesebb, ha kiszakítják őt hőn szeretett illusztrált könyveinek köréből, amiket majdnem (de csak majdnem!) annyira szeret, mint a már említett könyvkiadó hölgyet.

Szóval semmiképpen se gondoljunk arra, hogy némaság tölti be a falakat; klasszikus művek és mai regények röpködnek a levegőben, csak győzze az olvasó követni!

De nincs ok aggodalomra, miután leküzdöttük azt a teljesen felesleges frusztrációt, ami annak nyomán lépett fel, hogy „ezt sem olvastam”, vagy „erről meg még csaknem is hallottam”, már nyugodtan elmerülhetünk a szavak selymes tengerében, és élvezhetjük a szöveg kellemes (és irodalmi ismeretek nélkül is tökéletesen befogadható) csordogálását. Ám ha mégsem elégszünk meg ezzel, akkor ott a temérdek lábjegyzet, amiket – gyanítom – olykor-olykor még a fordító is kiegészített, vagy mondhatnám, honosított, csak hogy ne érezzük magunkat olyan elveszettnek. (De ha ezzel megnyugtatom Önöket, akkor gondoljanak bele abba, hány angol olvasta az Egri csillagokat vagy éppen a Toldit…) És bár most sem akarok rábeszélni senkit arra, hogy olvassa el Lewis Carrol Alice könyveit, az azért nem árt, ha képben vagyunk J.R.R. Tolkien és az Inklings Társaság munkásságát illetően…

Sosem gondoltam volna, de a mégoly pallérozott, ám száraz stílusukról elhíresült szerzők (lásd például Thuküdidészt) egy-egy mondata kellő környezetben humoros is lehet. Márpedig így van, és ezt az is bizonyítja, hogy egyesek furcsán néztek rám a vonaton, amikor belefeledkeztem az olvasásba…

Bár Agnes csak munkát keresett, a szerelmet is megtalálta a Holdfény könyvesboltban, és így tett barátnője is, aki egy, rossz modoráról és szálfa (legyen inkább mamutfenyő) termetéről ismert skót séf szívét rabolta el. Azért ezekhez a szívbéli dolgokhoz kell némi félreértés és bonyodalom is, hogy kiderüljön: milyenek is hőseink a maguk valójában.

Azt kell, mondjam, Mónica Gutiérrez nyugodtan beállhatna idegenvezetőnek Londonban, és biztos vagyok benne, hogy nem a szabványos sétaútvonalakon vezetné csapatát. Így tesz a regényben is; kiegészíti a könyvesbolt romantikus környezetét olyan helyekkel, mint a Temple negyed, ahol a bolton kívül a nevezetes Temple Church is található (feltételezhetően a templomos lovagok sírjaival együtt), egy hangulatos teázó, a Jubilee, ami olyan titkos, hogy még a Google sem tud róla…, a Saint Pancras pályaudvar, ahol – minden tévhittel és a leírtakkal ellentétben – az a bizonyos 9 ¾-ik vágány található,  vagy a Leadaenhall Market, ez a csodás vásárcsarnok, ahol a könyvkiadók  éves díjátadó gálája zajlik. De a bakancslista is folytatható, például egy karácsonyi éjszakával a látogatóktól mentes British Múzeumban.

Hömpölyögnek a könyvek, az idézetek és a romantika, és legnagyobb sajnálatunkra azt vesszük észre, hogy a regény végére jutottunk.

Módosítanom kell a néhány évvel ezelőtti profilváltása miatt az Európa Könyvkiadóval szembeni averziómat: ugyan bestsellert, de irodalmi igénnyel megírt sikerkönyvet dobott ismét a piacra.