Ha valaha regényt írnék, én is egy elveszett és megtalált kincset állítanék a középpontba, ahogyan azt Amy Meyerson teszi A firenzei gyémánt című könyvében.
A szerzővel ellentétben engem egyáltalán nem izgat fel egy gyémánt: csillogó kő, amire vigyázni kell. Sokkal többre tartom a féldrágaköveket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem kell foglalkoznom az értékével, és azt is be kell vallanom, sosem birtokoltam egyet sem…
De ha már itt tartunk, nézzük, mit lehet felkutatni a „főszereplőről”, a toszkán gyémántról. Az például nem derül ki róla, mikor találták, bár a lelőhely ismert: India. 137,27 karátjával a világ 19-edik legnagyobb gyémántja. Csiszolása is egyedi, de ezt valamennyi híres darabról el lehet mondani. Még szerencse, hogy ilyen pontosan feljegyezték annak idején, mert jelenleg holléte ismeretlen (a források azt sejtetik, hogy több darabra vágták). Itt térjünk is át tulajdonosainak ismertetésére. Először Merész Károly, Burgundia hercegének ujján látható, bár nem sokáig, hiszen Károly – ujján a gyűrűvel – 1476-ban elesett a morati csatában. Innen Bernbe, majd Itáliába vándorol Ludovico Sforzához. A „jó” Fuggerek révén kerül a Medici család kincstárába. Létezik azonban egy másik változat is. Ennek alapján a nyers gyémántot egy indiai uralkodótól szerezte meg Goa portugál kormányzója, innen került Rómába a jezsuiták őrizetébe, akik aztán egy Medicinek adták el. (Ha kevesellik a neveket és dátumokat, akkor olvassanak utána a neten!)
Azonban elég, ha csak ennyit tudunk korai történetéről, hiszen ami minket érdekel, az már a 20. század elején játszódik, innentől válik igazán „elátkozottá” címszereplőnk. Nem teljesen megalapozott információk szerint viselte Marie Antoinette, majd közvetítőkön keresztül eljutott a Habsburgokhoz. Vetsera Mária ugyan visszautasította, mint kéretlen ajándékot, így az ő végzetét nem köthetjük a kristályhoz, de annál inkább Sissiét, akit – mint azt mi, magyarok nagyon jól tudjuk – egy anarchista gyilkolt meg. Utána Ferenc Ferdinánd hitvese, Chotek Zsófia birtokolhatta, aki szintén nem természetes halált halt. Valamivel jobban járt Zita, Károly magyar király felesége, aki nem sokáig uralkodhatott, és élete menekülések sorozatából állt. (Bár könyvek sokasága foglalkozik életével, ha csak rövid betekintésre vágynak, akkor íme: https://mult-kor.hu/soha-nem-mondott-le-a-tronrol-a-67-even-at-ozvegy-zita-kiralyne-20210509) Lehet, hogy hosszú életét (97 éves korában hunyt el) annak is köszönhette, hogy időben megszabadult az elátkozott gyémánttól… E két utolsó koronás fő szükségből a Habsburg dinasztia sok kincsét pénzzé tette. Viszont a Florentine gyémántnak más a sorsa: szőrén-szálán eltűnt.
A történelmi szereplők után lássuk történetünk hőseit.
Beck, aki jogi asszisztensként dolgozik egy ügyvédi irodában nagymamája, Helen philadelphiai házában véletlenül bukkan rá az asszony halála után egy mutatós (bár kissé túlságosan is hivalkodó) brossra, amit a végrendelet szerint ő örököl. Csakhogy nincs olyan végrendelet, amit mindenki elégedetten venne tudomásul, és ez így van Beck családjában is. Nővére, Ashley éli a boldog, jómódú kertvárosi asszonyok életét, ám férje ellen éppen a napokban indít nyomozást az FBI. Jake, az öccse befutott forgatókönyvíró lehetne, ha első sikere után képes lenne akár egyetlen oldalt is produkálni, csakhogy elszállt az ihlet, tervei akadnak, de a megvalósulásig egyik sem jut el. Ráadásul egyetlen (mégoly sikeres) filmjével magára haragította a Miller család nőtagjait. Pénze nincs, egy incidens után már állása sem, ráadásul a barátnője terhes. És a három testvér édesanyja, Deborah sem az a mintaanya; kisgyermek korukban mamája gondjaira bízta őket, és elment, hogy megvalósítsa nagyratörő, ám rendre kudarcba fulladó terveit.
Ebből is látszik, hogy valamennyiüknek kellene a pénz, hiszen kérdéses, hogy képesek lennének-e kikapaszkodni privát gödrükből a váratlanul ölükbe hullott örökség nélkül. És ott van ráadásul az a bizonyos, bizsunak látszó talmi ékszer, amiről gyorsan kiderül, hogy minden, csak nem talmi: a közepét díszítő kő egyenesen a rég elveszettnek hitt toszkán vagy firenzei gyémánt.
A Miller-féle viták megelőzésére Beck felajánlja, hogy osztozzanak egyenlő arányban a kő árán. Ehhez nem is kell más, mint értékesíteni, de ez nem is olyan könnyű egy ilyen híres darab esetében. Titokban kellene tartaniuk, hogy utánajárhassanak történetének a családban, de – mint azt jól tudjuk – amit már ketten tudnak az nem titok többé, így hamarosan jelentkezők hada nyújtja be igényét a gyémántra. Egyetlen dolgot tehetnek: megpróbálják bebizonyítani, hogy az ékszer jogosan került a tulajdonukba.
Normál körülmények között ez nem jelentene gondot, viszont Helen mindig hárított, ha a család történetére került a szó. Még amit bizton tudnak róla – mint kiderül -, az sem igaz, csak annyit vehetnek kézpénznek, hogy zsidóként a háború alatt egy hajó fedélzetén került Németországból (pontosabban az akkor annektált Ausztriából) az Egyesült Államokba. Amy Meyersonra itt megint várt egy jó kis kutatómunka: a háttérmunkálatok során felbukkant ugyanis egy philadelphiai zsidó szervezet, amely ötven gyermeket menekített ki a nácik pogromja elől. Az már az írói képzelet műve, hogy Helen ezeknek a szerencséseknek egyike. (Ha itt is szeretnének bővebb információhoz jutni, akkor két linket ajánlok, az egyik egy rövidfilm: https://www.youtube.com/watch?v=JAnRo2ejEW8 , illetve szöveges formában: https://en.wikipedia.org/wiki/50_Children:_The_Rescue_Mission_of_Mr._and_Mrs._Kraus) Helen az édesanyjától, Florától kapta a követ (pontosabban akkor még kalaptűt), de azt még nehezebb kideríteni, hogyan került Flora birtokába az ékszer.
Ne gondolják, hogy ezúttal túl sokat tártam fel a történetből; higgyék el számtalan csavar és szereplő vár még Önökre, nem is beszélve a végkifejletről!
Egyetlen gondolattól viszont végig nem tudtam szabadulni: ezt a sztorit (például) Hannah Rotschild, Rosanna Ley vagy Lucinda Riley sokkal jobban írta volna meg. De az is lehet – lévén előző könyve, Az elmúlt napok könyvesboltja tökéletesen meggyőzött írói tudásáról -, hogy a fordítót nem kellett volna lecserélni…
A végére tartogattam a tanulságot, ami kedvenc Schumacher-i elvem alkalmazott verziója: nem szerencsés olyan tárgyat örökölni, ami túlságosan is sokat ér, és ráadásul komoly múltja is van, avagy: ha örökölni szeretnél, legyen jó sok pénzed.
