Miután számomra Hannah Rotschild Valószínűtlen szerelem című könyve jelentette az utóbbi évek egyik csúcs-olvasnivalóját, ne csodálják hát, hogy alig vártam új regényét, a Trelawney-házat.

A fülszöveg családregényt ígért, de ezt is sokféleképpen lehet prezentálni. Ebben az esetben senki se számítson arra a bús-borongós hangulatra, amit például a Buddenbrock ház kínált annak idején, pedig a körülményekben nem is egy hasonlóság akad; sok-sok szarkazmus és némi (ön)irónia színezi igazán látványossá a képet, és teszi nagyon szórakoztatóvá a regényt.

Nem fognak meglepődni azon, hogy egy családban (és a róluk írott regényben) a főszerepet (napjainkban is) az asszonyok játsszák.

Itt van mindjárt Clarissa, a klán matrónája, aki kezdetben még élete párja oldalán reszketi (a hidegtől) végig napjait, majd döntő szerepet vállal abban, hogy újjáélesszék a kastélyt. Kifogyhatatlan tárháza ő a történelmi pletykáknak, melyek a kastélyhoz fűződnek; szinte maga az élő (és nyikorgó) emlékezet szól belőle.

Sógornője, Tuffy, akit a tradícióknak megfelelően nagykorúvá válásakor elbocsájtottak (azaz elzavartak otthonról), a bolhák és a klímaváltozás szakértője lett - diplomákkal többszörösen megspékelve. Afféle csendestársnak is mondhatnánk, hiszen a publikációiból befolyó jövedelme arra legalább elegendő, hogy az általa fizetett bérleti díjból néhány számlát kiegyenlítsenek. Tuffy már régen visszatért a szülői házba, de olyan visszahúzódó életet él, és olyan hatalmas a birtok, hogy jelenléte nem szúr szemet senkinek.

A jelenlegi ladyt, Jane-t – nincs ezen mit szépíteni – a pénzéért vette nőül a birtok ura. És ahogyan az szintén ismerős lehet, míg a férfi elvonul önmegvalósulni (és totális csődbe vinni a családi gazdaságot) addig a szürke feleség veszi át az irányítást. Ebben benne foglaltatik a három gyermekéről való gondoskodás, apósa és anyósa kiszolgálása, a férj iránti mérhetetlen tevőleges tisztelet, valamint a birtok egyetlen lovának, Millynek naponta többszöri hajkurászása. Persze, ez nem volt mindig így, de ilyenné alakult…

A hagyományokhoz hűen a jelenlegi lord húgát, Blaze-t is száműzték otthonról, de ő emiatt nem dőlt bele (ősei) kardjába, inkább a számvitelben erősködött olyannyira, hogy korának elismert és felkapott tőzsdei elemzője lett belőle. Viszont időzíteni, azt nem tud. Valamennyi jóslata megelőzi a várakozást, így csak kevesen merik bevállalni javaslatait. Jön is a csőd és s tőzsdekrach!

Ismét Hanna Rotschild erényeit kell kiemelnem: pontos képet rajzol a 2008-as évről, de ez már csak azért sem véletlen, mert jelenleg is vezet egy befektetési trösztöt Londonban. 2008 volt a 21. század 1929-e: olyan gazdasági világválság, ami újrarajzolta a pénzügyi piac térképét, és évekkel (néhol évtizedekkel) vetette vissza az egyes országok gazdaságát. Ez nekünk sem lehet ismeretlen, hiszen mi sem úsztuk meg, bármennyire is próbálkoztunk; a svájci-frank-hitelesek kálváriája is ennek volt köszönhető. (Egy rövid – szerencsére mára már inkább csak történelmi - összefoglalót megér a dolog: https://hvg.hu/gazdasag/20180915_valsag_lehman_brothers_hitelezes_krach_evfordulo.) De ha valaki, aki nem kellőképpen járatos ezen a területen, pontosan akarja követni a történet cselekményét, nem árt, ha kicsit megismerkedik a szakzsargonnal – ettől még nem lesz bróker belőle…

Folytatva a szereplők bemutatását, következzen Jane hajdani barátnője, Anastasia, akinek minden férfi a lábai előtt hevert. Ő tevőlegesen nem vesz részt a történetben, lévén a Dengue-láz mostanra az életét követeli, de annál nagyobb hatással van – szinte – a könyv valamennyi szereplőjére, főleg, miután egyetlen lányát, Ajisát Blaze és Jane gondjaira bízza. A lány nem örököl mást anyjától, mint szépségét, ravaszságát és bosszúvágyát.

És lássuk az igazi főszereplőt a Trelawney-kastélyt! Kicsit kutakodtam a neten, de ehhez még csak hasonlót sem találtam, legfeljebb egy mesekönyvben. Pedig Cornwall igazán bővelkedik látnivalókban, ezek között számos kastély és vár is található, de inkább hozzák össze valamennyit, rajzolják meg a részleteket gondolatban, és akkor már itt is áll előttünk ez a gigantikus (inkább megalománnak mondanám) épületegyüttes, amit évszázadok vagyona és ízlése (vagy ízléstelensége?) formált ilyenné.

(Felvállalva az idegenvezető szerepét, linkeket is ajánlok:  https://www.cornwalllive.com/whats-on/family-kids/best-national-trust-properties-cornwall-2076639 , https://www.cornwalls.co.uk/top-10-castles

valamint két videót:

https://www.youtube.com/watch?v=Bjvl7P4ePpY és

https://www.youtube.com/watch?v=H6czLfXMS6U)

Tegyék még hozzá, hogy néhány generáció óta nem volt igazán sikkes, úri dolog invesztálni a felújításokba (na, meg pénz sem volt rá), azaz ennek a hajdanvolt pompának mára már csak romjai maradtak (de azok aztán szép számmal!!!); nos, ilyennek képzeljék el a Trelawney-házat.

Miután a jelenlegi családfő is a tőzsdekrach áldozatai közé tartozik, ki másra, mint az asszonyokra vár, hogy kihúzzák Trelawney szekerét a dágványból. Még szerencse, hogy Blaze ért a pénzügyekhez, Jane a munkához és Clarissa a szerepléshez, ugyanis nyitott házzá (bocsánat, kastéllyá) minősítik Trelawneyt. ami nem is olyan ritkaság a lakott kastélyokban és várakban bővelkedő Angliában; Blaze-ék kuriozitása abban rejlik, hogy meg sem próbálják szépíteni a helyzetet, azaz a vendégek (fejenként 8 fontért) hallhatják a hajdani nagyságról szóló történeteket, miközben szembesültnek a jelen tragikus képeivel. Tündöklés és bukás. Akárha magáról az angol arisztokráciáról kapnának helyzetjelentést.

Mielőtt azt a téves következtetést vonnák le, hogy itt egyetlen férfi sem képviseli a családot, sietek megjegyezni, hogy belőlük is akad jócskán, de ha őket is beveszem az ismertetőbe, akkor már minden poént lelövök, és ezt – ugyebár – mindig igyekszem elkerülni. Szóval, igazán van miért elolvasni ezt a remek könyvet, ami ahelyett, hogy mélabúba taszítana, inkább sok-sok derűs percet, órát kínál.

Bár a szatíra manapság kiment a divatból (talán mert korunk annyira keserű és annyira elszomorító…) nagyon is alkalmas egy olyan anakronizmus megrajzolására, mint amilyen egy mai angol arisztokrata család. (Szerintem napjaink magyar társadalmáról is lehetne egy ilyet rittyenteni, már ha lenne valakinek bátorsága hozzá…)