Ha valaki arra vetemedne, hogy német szerző tollából való krimit olvas, akkor bizony felejtsen el minden klisét és sablont, ami eddig a bűnügyi irodalomból bennragadt tudatában, mert itt semmi sem olyan, mint egy angol vagy amerikai regény esetében. És ezzel korántsem azt állítom, hogy Karsten Dusse Gyilkos tudatosság című könyve csak nyomokban tartalmazná a krimi elemeit. Sőt! Van itt minden: rengeteg hulla, különböző halálnemek, drog, árulás és lehallgatás, valamint nem kevés fegyver.
Az alapállás nem is lehetne szokványosabb: adott egy rosszhírű és többfunkciós (azaz többféle iparágban is érdekelt) orosz illetőségű maffiózó, és annak ügyvédje, aki kifejezetten rá szakosodott. Éppen ezért cégénél a „nemszeretem ügyfél” „nemszeretem védőjeként” tartják számon. Ennek az ominózus ügyvédnek van egy kellőképpen válságban lévő házassága, hiszen melyik normális feleség viselné el, hogy férje éjjel-nappal gengszterek rendelkezésére áll, még akkor is, ha mindezt nem kevés kápéért teszi. Az ügyvéd úr (úgyis, mint főhősünk) ultimátumot kap a feleségétől: vegyen részt egy jelentudatosság (mindfullness) tréningen, és a továbbiakban is éljen e szerint, vagy nem látja többé sem őt, sem imádott hároméves lányát, Emilyt. Hősünk nem tehet egyebet, mint eljár Joschka Breitner trénerhez, aki bevezeti őt a mindfullness rejtelmeibe. A tanfolyam végeztével még egy általa írt kézikönyvet is kap ajándékba, amit bizony jó haszonnal forgat a továbbiakban.
Hősünk éppen arra készül, hogy az általa elsajátított és teljesen magáévá tett „életkészenlét” elvek szerinti nyaralós hétvégére vigye Emílyt, amikor megszólal a mobilja, és orosz maffiózó ügyfele arra utasítja: azonnal találkozzon vele, mert vészhelyzet van. A helyzet tényleg vész, mivel éppen – egy busznyi gyerek okostelefonja által rögzítve – most követett el egy meglehetősen szadista gyilkosságot. Ezer szerencse, hogy az ügyvéd úr éppen most végezte el az ominózus tanfolyamot, így az első lépés adja is magát: először is a főnököt el kell rejteni, méghozzá abban a tóparti házban, ahová a lányával menni készül. Hogy a tudatos jelenlét (ebben az esetben az idősziget, ami tulajdonképpen olyan idő, ami alatt nem hagyod magad zavartatni senki és semmi által) annyira működik, hogy szándékosan két napra megfeledkezik a tűzforró csomagtartóban heverő ügyfeléről? Az eredmény jobb, mint gondolta: eggyel kevesebb ügyféllel (és sokkal kevesebb problémával) kell ezután foglalkoznia. Mivel a maffiózóval együtt annak teljes csapatát is megkapta, így egy zseniális húzással átveszi azok (valamint önmaga) felett az uralmat. Innentől kezdve csak némi kéziügyességre van szükség ahhoz, hogy mindenki elhiggye, az igazi (lásd élő) főnöktől kapja az utasításokat. Már csak két dolgot kell elintéznie: megakadályozni egy bandaháborút, és óvodai férőhelyet szerezni a lányának.
Krimiről lévén szó, itt be is fejezem a történetmesélést; higgyék el, fordulatokban, csavarokban és jelenléttudatosságban nem lesz hiány!
Hogy egyáltalán hogy jutott eszébe Karsten Dussénak összekeverni a krimit a mindfullnessel? Először is tudnunk kell a szerzőről, hogy munkásságát többször is díjazták a Német Komédia Díjjal. Ráadásul még ügyvéd is, és jogi könyvek szerzője. Meg persze a tévének is dolgozik különböző produkciók alkotójaként. Ha mindezt mi is összevegyítjük, akkor egyáltalán nem tűnik majd furcsának, hogy korunk egyik felkapott dogmáját, a „pillanatérzést” kicsit másra használja, mint az a nagykönyvben meg van írva.
Spiritualitásra nem igazán vagyok hajlamos, annál inkább szükségem volt eddig is a pragmatizmusra. Nos, ha megnézzük a „életkészenlét” alaplépéseit, azok nem is állnak olyan távol a realitásoktól és a mindennapi gyakorlattól. Azaz ha kivesszük az egészből a misztikumot, akkor nem is marad más, mint a józan ész. Ez a „tudatos jelenlét” dolog sem egyéb, mint amit eddig „pozitív gondolkodásként” aposztrofáltunk – kicsit más köntösbe öltöztetve. (Íme egy link néhány alapgyakorlattal, ami – remélem Önök szerint is– engem igazol: https://avomed.hu/20-egyszeru-modszer-a-jelentudatossaghoz. Sokkal inkább „spirituális” megközelítést kapunk, ha az angol szót írjuk a keresőbe: https://tudatossag.net/a-mindfulness-rol/mi-a-mindfulness/?gclid=EAIaIQobChMI7d-SnLOA-QIVlPhRCh2CywKYEAAYASAAEgLHS_D_BwE)
Persze nem kell feltétlenül boldog-boldogtalant ölelgetni, de az nagyon is javallott, hogy mielőtt kétségbe esnénk, álljunk meg egy pillanatra, és vizsgáljuk meg a helyzetet. Talán nem is olyan kilátástalan, amilyennek első pillantásra tűnt.
Két tanácsot kiemelek (vagy lefordítok normál, azaz ódivatú nyelvre): ha valamit csinálsz, azt tedd teljes odafigyeléssel, valamint ne hagyd, hogy ebben bármi is megzavarjon. Látják? Nem is olyan bonyolult. De ha a megvalósíthatóságba is belegondolunk, akkor mindjárt ott az első gond: a mobil. Ezt már régóta nem arra használjuk, mint a vonalas telefont, hanem – mivel okos a drága – kiterjesztettük szerepkörét. Méghozzá olyannyira, hogy lassan függővé váltunk tőle, és ezáltal átvette felettünk az irányítást. Mondanám, hogy próbálják ki, hogy csak egyetlen napra is leteszik, de már hallom is a tiltakozást: mi lesz a… ezzel, azzal, amazzal? Úgyhogy ezt csak javasolni tudom, még akkor is, ha nem emiatt szűnik meg majd forogni a világ. Hogy ez nem csak az én ötletem, arra itt ez a sokatmondó cikk: https://femina.hu/kapcsolat/okostelefon-nelkul/. Ha jól tudom, a Z generáció új kísérletbe fogott: hagyományos telefonokat használnak, hagyományosan csak telefonálásra. És nem lettek tőle boldogtalanabbak! Lehet, hogy nekünk is a gyerekeinkről (unokáinkról) kellene példát vennünk…?
Manapság nálunk is divatba jött a coaching. Ez sem más, mint elemző problémamegoldás, csak persze divatosabb (és angol – hátha ezt nem mindenki érti…) kifejezéssel. Ezt (nagyon) jól fizetett coach-ok végzik; nincs mit csodálni tehát azon, hogy egy ilyen képzés kellemetlenül drága. Viszont nekünk szerencsénk van, mert elég elolvasni Karsten Dusse szellemes és sajátos humorral bíró regényét, és máris birtokában lehetünk – legalább - az alapoknak, hiszen a coaching is csak a jelentudatosság egyfajta alkalmazása. (Ha volt már szerencséjük egy coach-hoz, akkor Önök sem mondanak majd mást.)
És még egy apró adalék (csak hogy az érdeklődésüket felpiszkáljam): mindenkinek szüksége van óvodai férőhelyre, de ha nem is neki, valamelyik ismerősének egészen biztosan.
Ja! És egy univerzális (mondhatnám tréningen inneni és túli) jótanács a továbbiakra: semmiképpen se felejtsenek el rendszeresen levegőt venni!
