Mindig is nagy rajongója voltam Kondor Vilmosnak, így most is bizsergető várakozással láttam neki új könyvének, mely kissé ismeretterjesztő címmel (Második magyar köztársaság) látott napvilágot.
Az hamar kiderült, hogy ezúttal egy jó kis nyomozós krimiről lesz szó, ami talán még a Bűnös Budapest ciklusba is beleférne, jóllehet annak hőse, Gordon Zsigmond most személyéjében nem mutatkozik. Annál inkább Nemes Albert nyomozó, akinek még társa is akad a skót Frank MacLeod személyében. Ez nem is meglepő, hiszen gyilkosság történik 1966-ban Budapesten, amikor is a Beatles koncertre készül a Nemzeti Stadionban. A holttest az egyik hangtechnikusé, aki az együttessel együtt utazik a turnéra. Mivel a fellépést le kell – le kellene – fújni, az ügybe a rendőrfőkapitány, Kádár János is beleavatkozik, ami a nyomozás szempontjából kifejezetten pozitív hozadékkal bír: a szokásos falak, amikbe a minden bűnüldöző beleütközik, esetünkben csak furnérból vannak. Az áldozat kilétét sűrű homály fedi, de nekünk, olvasóknak szerencsénk van, hiszen a történetbe tűzdelve, a meggyilkolt fiatalember „vallomásának” részletein keresztül megismerkedhetünk vele és öccsével. Minden, ami a cselekmény szempontjából adekvát a második világháború utáni években kezdődött, ugyanis ekkor kerültek ők fel a budapesti gettóból a Kindertransportra, hogy egy jobb jövő reményében Angliába utazzanak. Az intézetben, ahová bekerülnek, oktatás helyett inkább nevelés folyik, melynek iránya egy idő után és egy új paptanár érkezésével, valamint egy jelentős tőkeinjekcióval egyre inkább fasiszta értékrenddé alakul. (De hogy különben sem voltak éppen idilliek a körülmények ezekben a bentlakásos iskolákban, annak illusztrálására nézzenek bele ezekbe a linkekbe: https://kozepsuli.hu/elhagyatott-szellemiskolak-vilagbol/ , https://index.hu/mindekozben/poszt/2022/10/22/ennel-a-skociaban-talalhato-arvahaztol-hatborzongatobbat-meg-nem-latott/)
Nem is tudom, a fiúk történetét meséljem inkább vagy a nyomozásét. Mert mindkettő hallatlanul izgalmas és rendkívül szerteágazó. Még szerencse, hogy ketten nyomoznak, mert így egyikük Pesten nézhet körül, míg a másik eljut egészen Mull szigetére. Hogy mennyi a mellékvágány és a zsákutca? Pontosan annyi, amennyi egy jól kidolgozott és feszítően izgalmas regényhez kell. Ezért aztán nem is szeretném csökkenteni a könyv élvezeti értékét, és nem gombolyítom tovább a szálakat.
Aki „csak” egy jó krimit akar olvasni, innentől ne is folytassa bejegyzésem olvasását. De!
Megmondom őszintén, engem egy nagyon szórakoztató játékra invitált Kondor az alternatív történelmével. Először akkor kaptam fel a fejem, amikor eljutottam odáig, hogy a tettet egy Budapesten megrendezett Beatles koncert előtt követik el. Hogyhogy én erről nem tudtam??? Irány az internet, és – nem, nem a memóriám csalt meg – sajnos, a gombafejűeknek ugyan vannak magyar kapcsolataik, de sosem léptek fel kicsiny országunkban. Főleg nem a Nemzeti Stadionban. Innentől már a Népstadiont is meggyanúsítottam, hogy nem állhatott fenn 66-ban, de 1953 augusztus 20-án akkora csinnadrattával adták át, hogy ennek nyomait nem lehetett eltűntetni sem a nyomtatott, sem a digitális sajtóból. (Kicsiny szépséghiba, akár elírás is lehetne a név, ami viszont már csak nekünk mond valamit.)
Aztán következett a Deák tér környékének folyamatosan Gotham Cityként történő említése. Mikor elkezdtem kicsit e nevezetes város után kutakodni, csak kapkodtam a fejem: szuperhősök és képregénykiadók röpködtek és harcoltak egymással. Egy idő után el is vesztettem a fonalat, és nem tudtam válaszolni az ominózus kérdésre: most akkor ki kivel van? (Zavarodottságom okára ráérezhetnek, ha belepillantanak ebbe a linkbe: https://www.pcguru.hu/hirek/kontra-dc-vagy-marvel/28625 ) Gyermekeink számára már teljesen egyértelmű a szereplők (és a csillagok) együttálllása, ők már az anyatejjel együtt szívták magukba mindazt, amit Marvelről és D C-ről tudni kellett, de nekünk, egy korábbi generáció tagjainak még csak a Fülesben megjelent képregények jutottak tápszerként. A ’60-as években „nyugatról” az eredeti farmerek, bakelitek, magazinok és rágógumi mellett szépszámmal érkeztek képregények is, de gyanítom, akkor még az átlagember itthon megelégedett Zórád Ernő és Korcsmáros Pál – szerintem zseniális! – rajzaival; így, bár Gotham Cityről még wikipédiás szócikk is született, erősen kétlem, hogy analógiaként megjelent volna a közbeszédben.
És ha már a helyszíneknél tartunk, Kondor két szállodát is odaálmodott a Madách térre, de egyikük nem is létezett, a másik pedig – ha nagyon keressük – a Svábhegyet ékesítette, és Eichmann szállásaként kapott kétes hírnevet. A De la Motte-kastélyt, ifj. Horthy rezidenciáját pedig Noszvajról kölcsönözte ki a szerző. Erre érdemes is ránézni, mert egy igazi barokk ékszerdoboz.
Kondor városrendezési elképzelése szerint már Ferihegy 3 is fogadott gépeket, és 3 metróvonal szelte át Budapestet. Ez utóbbi nem is olyan ördögtől való gondolat, hiszen ha minden az eredeti tervek szerint ment volna, akkor el is készült volna ’66-ra. De mi ment/megy nálunk az eredeti tervek szerint?!
Alkoholtól, dohányfüsttől és vágyaktól fülledt a szabadkikötő, ami ugyebár a jampecek birodalma. COCOM listás áruktól és hulláktól sem mentes, mégis életteli hangulatát talán a zenének köszönheti, hiszen dübörög a rock, pontosabban a Hungária számai, ami persze megint nem igaz, hiszen ők csak ’67-ben indultak, és első lemezükre még három évet kellett várniuk a rajongóknak. A dalok mondanivalója is más, mint amit Kondor elhitet velünk…
És - bár a politikától a hátam is borsódzik – itt most következzen a történet néhány szereplője. Az ugyebár mindenki számára kristálytiszta, hogy Kádár János sosem volt Budapest rendőrfőkapitánya, mint ahogy ifj. Horthy Miklós sem köztársasági elnök. Bár utóbbi akaratán kívül – sőt, annak éppen ellenére – kitörölhetetlen szerepet játszott Magyarország II. világháborús történetében. Miután megjárta Mauthausent és Dachaut, ’45-ben az amerikaiak szabadon bocsátották, sosem vállalt többé politikai szerepet. Milyen igaza is volt! Az akkori történelem népes szereplőgárdájával gazdagítja a regényt Kondor, de mindenkinek nem jártam utána. Ami ma politika, az holnap már történelem, így bele is törődhettem volna, hogy ismerős(ebb) terepen járok, de a többiek háttérkutatását Önökre hagyom – már ha szeretnék.
Viszont az a bizonyos pénzügyi alap igenis valós, mint ahogy az eltűnése is. És nem is ez volt az egyetlen abban az időben! Jó kis kutatómunka lehetne utánajárni, mi lett a sorsuk – még ha nem is vezetne eredményre. Mindenesetre javaslom, hogy a Fővárosi Könyvtár helyett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kezdjék a keresgélést (ezt a helyesbítést minden háttéranyag nélkül is megtettem volna).
Aztán itt a regényben emlegetett Labdarúgó-Európa-bajnokság, ami amúgy világbajnokság volt, ahol ugyan bejutottunk az egyenes kieséses szakaszba, de ott utunkat állta a Szovjetunió, így nem kerültünk össze az angolokkal, akik – talán éppen ezért – meg is nyerték a kupát.
Nyálcsorgató nosztalgiával követtem hőseink étkezéseit, bár gyanítom, egy mai dietetikus halálos bűnnek minősítené úgy cakk-und-pakk az egészet, amit befalnak, de bennem gyerekkori emlékeket idézett fel. Napjainkban már a hozzávalók beszerzése és elkészítésük is komoly kihívást jelentene, főleg úgy, hogy a zsírban sütést (lásd konfitálás – ha szakszerű akarok lenni) előbb-utóbb úgyis tiltólistára helyezik. Minek is, amikor itt van helyette a szuvidálás…? És manapság úgysem trendi élvezettel táplálkozni, ezért a jövő nemzedéke ezt az érzést már ismerni sem fogja.
Ha középiskolai történelemtanár lennék, kötelező olvasmánnyá emelném a Második magyar köztársaságot, és a diákok feladatává tenném, hogy ugrassák ki a nyulat a bokorból, azaz járjanak utána eseményeknek, neveknek és helyszíneknek; igazolják vagy cáfolják a szerző állításait. Ha ily módon végigmennek a könyvön, már nem is kell többet tudniuk Magyarország II. világháborút követő 20-25 évéről. És hogy még könnyebben menjen az ismeretek elsajátítása a szerző – a Bűnös Budapest ciklussal ellentétben - még a humort sem sajnálta.
Nehéz volt rajtakapni Kondort azon, hol nem tért le a hitelesített ösvényről, de nagyon élveztem üldözést, és remélem, Önöknek is „bejön” ez a sajátos kvízjáték.
Apropó: beugrik, hogy mikor is volt először Magyarországon köztársaság?
