Mivel alig néhány évvel ezelőtt még magam is naponta jártam be egy Budapest környéki kis településről a fővárosba dolgozni, így ne lepődjenek meg azon, hogy rögtön felkeltette az érdeklődésemet Clare Pooley Rendhagyó szabályok ingázáshoz című kötete.
De hogy is van ez a messzi Albionban?!
Jelentős…
A borítón úgy népszerűsítik (vagyis próbálják eladni) Shelby Van Pelt A boldogságnak nyolc karja van című könyvét, hogy elsősorban azoknak ajánlják, akik „Az ember, akit Ovénak hívnak” rajongói. Ám ha véletlenül ezt mégsem olvasták volna, akkor se hagyják ki Marcellus és az őt körülvevő emberek…
„Hihetetlenül bájos” – szerepel a borítón Jennifer Dupee A kis francia menyasszonyiruha-boltjának minősítéseként, és – bevallom – ezért vettem le e polcról a kötetet. Hogy mást kaptam, mint amit beígértek? Ehhez kezdek már hozzászokni…
Könyvünk hősnője, Larisa azért tér vissza boldog gyermekkora…
Aki könyvtáros volt, az lelkében mindig is az marad, így aztán nem tudtam ellenállni a hívószónak, és persze, hogy kézbe vettem Fiona Davis A márvány könyvtár rejtélye című új kötetét.
Fiona Davis következetes szerző, ugyanis következetesen hű marad egy sablonhoz; nevezetesen kiválasztja New York…
A szabadban töltött balzsamos estéknek sajnos erre az évre már búcsút mondhatunk. Éppen ezért jött jókor Julia Kelly és Az utolsó kert Angliában, mert ezzel a regénnyel még visszaidézhettem a nyári természet bujaságát, de abban is segített, hogy vegyem észre mindazt a szépséget, amivel az ősz próbál…
Ezúttal nem fogom Önöket mélyenszántó eszmefuttatásokkal terhelni, nincsenek magvas gondolatok, követendő értékek vagy éppen frusztráló megmérettetés. Van viszont egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató és kedves könyv: Charlie Jonas és a Mimi kávézója.
Már csak a Mimi név miatt is…
Kedvenc olvasmányaim az olyan regények, melyekben kiemelt helyszín a konyha, így kapva-kaptam Samantha Vérant Sophie Valroux – Párizsi csillagok című könyvéért, aminek már a címlapja is különleges élvezeteket ígért. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hónapokkal ezelőtt már olvastam a szerzőtől…
A könyveknek az a sorsa, hogy – legyenek bármilyen jók – előbb-utóbb a polcokon fognak ásítozni. Erre a sorsra jutott Natasha Solomons Eltűnt férjek galériája is. A regényeknek – elvileg – nincsen amortizációs idejük, hiszen még a politikai tartalommal bírók is történelemmé nemesednek egy idő után,…
Nagyon megörültem, amikor felfedeztem Minna Lindgren Helsinki nagyik akcióban trilógiájának első részét, a Nyomozás az Alkonypagonyban című kötetet, mert azt reméltem, megtaláltam nagy kedvencem, Richard Osman Csütörtöki nyomozóklubjának skandináv megfelelőjét. Egyrészt tényleg így történt, másrészt…
Ha valaki arra vetemedne, hogy német szerző tollából való krimit olvas, akkor bizony felejtsen el minden klisét és sablont, ami eddig a bűnügyi irodalomból bennragadt tudatában, mert itt semmi sem olyan, mint egy angol vagy amerikai regény esetében. És ezzel korántsem azt állítom, hogy Karsten Dusse…