Ahogy azt – sajnos – magunkon is észrevettük, bizonyos kor után már visszafordíthatatlan fizikai változásokat tapasztalhatunk magunkon. Mivel ezeken változtatni nem tudunk, megjelenésünket kell hát hozzáigazítani.
A „tetőtől-talpig” elv alapján – kezdjük felülről, mire is kell figyelnünk, min kell…
Egyszer ez is elmúlik. Mármint a szobafogság. És akkor már nem kimozdulhatunk, hanem ki KELL mennünk, és … megmutatni magunkat. Akkor majd kiderül, mennyire lettünk elhanyagoltak a karantén ideje alatt.
Már elemeztem Önöknek Mireille Guillani: A francia nők nem híznak című könyvét. Ezt teszem most…
Mártának, akinek volt szerencséje – ha megismerni nem is, de – megcsodálni a várost…
Örültem, hogy megtaláltam ezt a kötetet letölthető formátumban, még akkor is, ha komor hangulata most éles ellentétben áll azon szándékommal, hogy könnyed olvasmányokkal próbáljam meg eloszlatni a fejünk felett…
Ez egy zárójeles bejegyzés lesz, mert megígértem Önöknek, hogy csak olyan könyveket fogok ajánlani, amelyek letölthetőek. Nos, ez nem az, vagy legalábbis regisztrációhoz kötött, aminél – persze – számlaszámot is kérnek. Ezt nem kockáztattam meg, és senkinek nem is ajánlom. De most a világban - és…
Három asszony, három sors, három kutya – plusz a csatolt részek, azaz a körülöttük megforduló férfiak, és a gyerekek, valamint a kutyasétáltatók ennek a humorral bőséggel fűszerezett - de problémákkal is jócskán megspékelt - kedves történetnek a főszereplői.
A 2000-es évek elején Angliában sem…
Az Egek ezen a héten számolatlanul és – számla nélkül – ontották ránk a D-vitamint. Remélem, mindannyiuknak volt lehetősége a felhalmozásra! Nem úgy, mint a könyvek esetében. Naponta legalább háromszor tettem szemrehányást magamnak, hogy legutóbbi könyvtárlátogatásomkor nem voltam telhetetlenebb. De…
Ezúttal nemcsak olvasásra, de virtuális kiállításlátogatásra is invitálom Önöket. Teszem ezt Fiona Davies: A mestermű című regénye kapcsán, aki - az általam már elemzett művéhez hasonlóan (lásd Dakota-ház – A lakcím) - ezúttal is egy nevezetes New York-i épület köré keríti történetét. Dramaturgiája…
Ennek a könyvnek kétszer, de inkább háromszor kellett „rámköszönnie”, hogy végre beleolvassak. Akitől kaptam, a címe miatt ajándékozott meg vele, de nekem éppen a címe nem mondott semmit, azaz inkább csak unalmat sugallt. Márpedig, ha az ember nem ismeri a szerzőt, akkor kénytelen a címből…
Végre! Ez az egyik kedvenc regénytípusom, amikor múlt és jelen – úgy száz év különbséggel -, egymás mellett, összekeveredve, egymást kiegészítve, magyarázva játszódik. Fiona Davis regényében is szerencsés ez a párhuzamos dramaturgia. És a múltbeli szál ráadásul bővelkedik információban, ami (netes)…
Sosem gondoltam volna, hogy az ártatlan, intellektuális, beszélgetésre invitáló könyvklub egy pszichohtriller apropója is lehet! Bár valószínűleg ez utóbbiban – azaz a beszélgetésben – rejlik a lehetőség maga.
Mert lehet választani olyan művet, amit képesek vagyunk kívülállóként szemlélni, és…